Nemrégiben pakolás közben a polcon egy régi füzetre
bukkantam, a címe: dombágyásos kertművelés. Hamar el is olvastam, majd mikor
interneten próbáltam hozzá anyagot gyűjteni, láttam, hogy nem annyira elterjedt
téma. Ezért is szeretnék az elkövetkezendő két-három cikkemben erről írni
részletesebben.
Maga a módszer egyáltalán nem fiatal: Kínában már régóta
ismerik, Európában pedig kb. az 1950-es években kezdtek el vele foglalkozni. Az
idők során modernebbé tették, de az alapok változatlanok maradtak. Alapvetően
két eljárás együttes jelenléte alkotja a dombágyásos földművelés sikerét: a
vegyeskultúra és a szimpátia-antipátia, azaz ha egymást kedvelő növényeket
ültetünk egymás mellé, akkor védik egymást, sok esetben az ízük is jobb lesz.
Miért jó ez?
- 20-30 m2 területen megoldható akár egy család évi zöldségellátása
- nincs szükség semmiféle permetre, vegyszerre
- sokkal gyorsabban nőnek a zöldségek, egy helyről akár 2-3szor is takaríthatunk be
- nem kell évente újat készíteni, egy ágyás kb. 6 évig „üzemel”
- ki tudjuk kerülni a talajszennyezést, mivel a szennyezett talaj fölé minőségi, tiszta talajréteget építünk, így az alsó rétegnek nincs szerepe a termelésben
Miből áll?
A dombágyás építése során különböző réteget pakolunk egymásra
a képen látható módon:
Hová építhető, és mekkora egy ágyás?
Kb. 1,4-2,2 × 3-8 m nagyságú alapterületet kell kijelölni.
Válasszunk olyan helyet, amit legalább 6-7 éve nem műtrágyáztak, permeteztek.
Nagyon fontos az észak-déli irányú hossztengely, így növényeink a lehető
legtöbb napot fogják kapni. Ajánlott szélárnyékos helyre építeni, de ez nem
olyan lényeges az ágyás életét tekintve.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése