Pages

2012. szeptember 19., szerda

Az állatkínzásról


Hamar eldöntöttem, hogy a mai írásomban az állatkínzással fogok foglalkozni, azonban sokáig gondolkodtam azon, hogyan is kellene ezt bemutatnom. Nem szeretnék véres képeket betenni, és szörnyülködni, hogy ez milyen elképesztő, és mennyire kegyetlen, mert nem leszünk tőle sajnos előrébb. Azt hiszem, mindannyian megegyezhetünk abban, hogy ez rossz. Tegyünk meg még egy lépést, és most gondolkodjunk el azon, mit is tehetnénk ez ellen.
Az állatkínzás hazánkban 1998 óta törvénybe ütköző cselekedet. Ennek ellenére – akármennyire is kiszorítja ezt a média – mai napig gyakori eset. Az egyszerűség kedvéért válasszuk külön a nagyüzemi állatkísérleteket (ami állatkínzásnak számít) és a „civil” emberek által elkövetett kínzást, valamint a különleges kínzást – nevezzük most így. Ez utóbbi az, amire nem mindenki mondaná azt első körben, hogy kínzás, azonban jobban belegondolva rájövünk, hogy mivel is van dolgunk valójában.
Foglalkozzunk először a civil emberek által elkövetett állatkínzással. Nagyon sokat hallhatunk ilyet, facebookon is számtalan post olvasható, mindenféle véres képpel teletűzdelve, hogy ez mennyire rossz. Az biztos, hogy ha állást kell foglalni, akkor én azt a véleményt képviselem, hogy az állatkínzóval megcsinálnám ugyanazt, amit ő az állattal. Csak lassabban, hogy jobban fájjon neki. Ezzel nagyon sok ember így van még rajtam kívül, de komolyan, ha megtennénk vele, változna bármi is? Ugyanolyanok lennénk, mint az, aki ezt elkövette. Szerencsétlen állatot pedig már nem tudnánk visszahozni az élők sorába. Helyette viszont elgondolkodhatnánk, miért mutatnak ezek az emberek ilyen deviáns viselkedést. Egyértelműen érzelmileg (tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben értelmileg is) fokozottan szegények az ilyen emberek, nagy mennyiségű agresszióval megfűszerezve. Annyira nem kreatívak, hogy maguktól ilyeneket kitaláljanak, így a média által közvetített erőszak lesz tettük táptalaja. Egyrészt, ha egy állattal megtesz ilyet, egyáltalán nem biztos, hogy a következő áldozata nem az utcán játszó kisgyerek lesz… Ez egy olyan probléma, amivel többet kellene foglalkoznunk.
Véleményem szerint, ha a média végre értelmes cenzúrával működne, és a szemetet valahogy vissza tudnánk szorítani; ha az emberek butítása csökkenne – ez kezelhető lenne. Vagy talán túl naiv vagyok?
Változnunk kellene még fejben, elég sokat. Nem szokásom külföldöt emlegetni, de mivel most a téma szempontjából kikerülhetetlen, mégis megteszem. Athén utcáin is rengeteg kóbor kutya van. Ők mit csinálnak? Ha valaki talál egy ebet, elviszi állatorvoshoz, ő szó nélkül beoltja, féregteleníti, ivartalanítja, majd szabadon engedik. Tesznek a nyakába egy színes szalagot, attól függően, hogy melyik kerületben találták. Mindegyik kerületnek megvan a saját színe, a kerület lakói táplálják a hozzájuk tartozó kutyusokat. Senkinek nem jelent problémát enni adni nekik, megsimogatni őket, így a kutyák sem támadnak sosem az emberre, nem terjesztenek betegségeket, nincs belőle probléma. Nálunk ezt miért nem lehet bevezetni? Mi erre miért nem vagyunk képesek?
Amerikában is sok őrült ember van, aki állatkínzásra adja a fejét, vagy rossz körülmények között tart állatokat. Tv-ből ismerhetjük azokat a kigyúrt, tetkós motorosokat, akik házhoz mennek, és ha kell, mélyenszántó beszélgetésbe elegyednek azokkal a „gazdikkal”, akik nem megfelelően bánnak az állataikkal, majd elkobozzák őket, és az ellátásukról gondoskodnak. Hazánk még ott tart, hogy ha ilyen megtörténne, mindenféle utolsó mocskos rasszistának le lenne hordva az illető – attól függően természetesen, hogy milyen nemzetiségűhöz kopogtat be.
Ott van az is, amiről első körben nem is mondanánk, hogy állatkínzás. Holott ha megnéznénk az állat szemszögéből, akkor az annyira nagyon mégsem jó. Gondolok itt a megunt, kedvtelésből tartott állatokra. Az „ottvan hátul a kert végébe’ ”-féle lótartásra, a leláncolt kutyára, mert „megvadul”.
Szomorú látni kutyákat hatalmas láncon, ők sem ok nélkül lettek ilyenek. A körmöletlen, agyonsoványodott lovakat az aprócska karámban, ami nemhogy mozgásra, de még legelésre se elég. Ha volt is benne fű, már rég kipusztult. Velük mit lehet tenni? Miért nincs hazánkban egy olyan szerv, ami ezzel foglalkozik? Ami megbünteti ezeket a gazdákat, és elkobozza az állataikat?
Ha haszonállatokról beszélünk, rávilágítanék néhány üres paradoxonra. 

Azt mondjuk, hogy mi felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál. 

Azonban mégis a munkavégzésünkhöz, a táplálkozásunkhoz (tejtermékek) szükségünk van rájuk. Azt mondjuk, hogy ők adnak nekünk dolgokat. Azt miért nem mondjuk, hogy cserébe nekünk is kell adni dolgokat? Ők gyakran a vágóhidakon kötnek ki, holott egész életükben keményen dolgoztak, hozzájuk nem méltó körülmények között. Mégis a húsukat adják nekünk. Olyan miért nincs, hogy az embernek le kellene tépnie a karját, hogy a haszonállatnak megfeleljen?  

Egyensúlyban kellene lennie mindennek a világon, de a húsfogyasztás nincs egyensúlyban. 

Aki azt mondja, hogy ezek az állatok erre valók, az gondoljon arra, hogy a mai világban könnyen válhat ő maga is bárki prédájává, aki félvállról fog dönteni az életéről. Szerintem az egyensúly csak a tejtermékek esetében áll fenn. Természetesen a nagyüzemi tartással nem értek egyet, vissza kellene állnunk a gazdasági tenyésztésre. Nem attól leszel állatvédő, ha adományozol állatmenhelyeknek, vagy kiállsz tüntetni az erőszak ellen, majd vacsira eszel egy jókis húslevest. Akkor leszel igazi állatvédő, ha nem támogatod azt a rendszert, ami ezt teszi az állatokkal. Nem ölésre lettünk teremtve. Ha ölnünk kell ahhoz, hogy táplálékhoz jussunk, azzal már rég problémák vannak. Ha még mindig úgy gondolod, hogy a húsevés nem állatkínzás, tekintsd meg az alábbi videókat:

Természetesen lehet mondani, hogy hazánkban a vágóhidak nem így működnek, de gondoljunk csak bele... ez kicsit olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy "á, mi nem szúrunk hasba senkit, csak fejbe lövünk, szóval gyilkoljunk le nyugodtan mindenkit!"

Ha már a nagyüzemekről van szó, ne felejtsük el a kozmetikai ipart. 

Mindenkinek a vágya, hogy szép legyen, bármi áron. Amíg az ezerféle kemikália közül kiválasztják azt, amelyik széppé tesz, és nem rohasztja le a fél fejünket, rengeteg állat betegedik meg. Kutyák, majmok, egerek… Sokszor ki sem jönnek a laborokból, mert belehalnak abba, hogy mi szépek lehessünk.

Hogy mit lehet ez ellen tenni?


Először is, az állatkísérletek ellen talán ma már tudunk tenni effektíven: elméletileg minden kozmetikai szeren fel kell tüntetni, hogy ha nem alkalmaztak állatkísérleteket. Interneten megtalálhatóak azok a cégek, akik nem alkalmaznak. Bővebb információ: http://philip-egyesulet.tripod.com/id30.html
A fentebb említett dolgok végső megoldásaként pedig egy paradigmaváltás lenne jó… Én vegetáriánus vagyok pontosan azért, mert nem értek egyet az állatkínzással, ugyan sokszor megkapom, hogy attól még ugyanannyi állat pusztul el, akkor meg már nem mindegy? Úgy gondolom, hogy nem mindegy. Mert ha elgondolkodtatok mondjuk öt embert, akik szintén leszoknak a húsról, majd ők is további emberekkel beszélnek… akkor előbb-utóbb összegyűlik az a bizonyos kritikus tömeg, aminek már elég nagy a hangja, hogy változtatni tudjon. Nagyobb változások csak összefogással érhetőek el. Amíg ez nem valósul meg, addig nem igazán számíthatunk sem a törvények szigorítására, sem állatrendőrség alapítására. Addig csak reménykedhetünk, hogy egyszer csak mindenki elkezd ébredezni. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése