Fluorid

Elérkezettnek láttam az idejét, hogy hosszabb, komolyabb cikkeket írjak, amik nagyobb információtartalommal rendelkeznek. Első alkalomra a fluoridot választottam. Igyekeztem nagyobb összefüggésekre rávilágítani ezen keresztül, illetve a legfontosabb információkat összegyűjteni.

A fluorid hatásairól írtam, részletesebben kitérve felhasználásának történetére valamint az ellenvélemény és a propaganda örökös harcára, igyekeztem ezt a lehető legtisztább formában átadni, évtizedekre bontani. Adatokból még így is van bőven, de azt hiszem ezek mind egy nagyobb kép kialakulását segítik elő.
A végén összegyűjtöttem azokat a linkeket, amiket forrásként használtam fel és úgy gondolom, igazi alapművekké váltak a témával kapcsolatban.

Hiába törekedtem rövidségre, meglehetősen hosszú lett, így cikk formájában kényelmetlen lenne olvasni. PDF formátumban mentettem el, amit ITT letölthettek.

Read More

A Pálosokról

Eddig spiritualitás terén sok témáról volt szó, viszont a magyarságról csak említés szintjén írtam, ezért elérkezettnek láttam az időt arra, hogy részletesebben mutassam be spirituális gyökereinket. A Pálos szerzeteseket mutatnám be először, mert talán ők a legismertebbek, azonban csak néhány kiragadott töredéket hallani rendszeresen róluk.

Kik is a Pálos szerzetesek? A Pilisben élő, civilizációtól elzárkózó remetéket hívjuk így, összetételük azonban sokkal színesebb ennél. Egyrészt táltos- mágus- sámán beavatottak, akik az erdőbe vonultak és magányosan éltek, másrészt pálosokhoz csatlakoztak kathárok is, akik csak hazánkban találtak menedéket. Ezen kívül mindenkit, függetlenül attól, hogy a világ mely részén élt, ha csatlakozott a Pálos rendhez, azonnal magyarnak hívtak.
Tudásuk is – akár csak tagjaik – nagyon változatos. Éppen ezért, mert a világ minden tájáról hoztak magukkal egy-egy tudás töredéket, és mivel a Pálosok azt vallották, hogy minden egy, és minden alapja a szeretet (Égi eredetű, Érdek nélküli Szeretet-vallás hordozói voltak), ezért hitükbe tudtak szinte bármilyen tant forrasztani.
Így találunk ott atlantiszi tudást, Buddha, Jézus tanításait, Attila és az Árpád házi királyok is hatással voltak hitük összetételére.

A rend alapítója Boldog Özséb volt, aki 1200 körül született. Akkoriban, aki pálos akart lenni, különböző feltételeknek kellett megfelelnie, Özséb ezeknek mind eleget tett. Már fiatal korában látomása volt arról, miként fogja egyesíteni a Pilisben elszórtan élő remetéket, később ennek a megvalósításán fáradozott. Ez azonban még váratott magára elég sok évig.
1241-ben Esztergomot védte, majd segédkezett a szinte porrá tiport város újjáépítésében. Három évig dolgozott, javait szétosztotta. Amikor ezzel végzett, lemondott a kanonoki címről és tanítványaival a Pilisbe vonult.
Gyakorlatilag innentől beszélgetünk Pálos Rendről. 1251-ben egy forrás mellett lefektették a Szent Kereszt templomának alapkövét, majd 1262-ben Özséb a pápához zarándokolt, hogy szentesítését kérje a rendre. Azt is szerette volna, ha Szent Ágoston reguláit is alkalmazhatják, erre azonban nem kapta meg az engedélyt.
Boldog Özséb volt az, aki összefogta a pálosokat és akkor élték a fénykorukat. Halálát követően sikerült megkapniuk az engedélyt Szent Ágoston reguláira. Utána még évekig  nagyon erősek voltak és meghatározó szerepet töltöttek be országunkban, egészen Mohácsig. Onnantól kezdve kivándoroltak hazánkból, és külföldön próbálták tovább vinni a rendet, több-kevesebb sikerrel. Mára sajnos már nem sikerült visszaállítani azt a Pálos Rendet, amit Özséb alapított.

Manapság már egyre kevesebbet beszélünk róluk, pedig igazán megérdemlik a tiszteletet. Nem csak arról, hogy igen nehéz beavatási szertartáson esnek át, hogy pálosokká válhassanak, hanem a példamutató életmódjuk is kiemelkedő.
Aki pálossá szeretett volna válni, egy évig élhetett velük, majd dönthetett arról, hogy akarja-e folytatni. Ha igazi szerzetessé szeretett volna válni, be kellett feküdnie egy kőkoporsóba, amit lezártak, ki kellett lépnie a testéből és felsőbb szintekre emelkedni. Ha ez megtörtént, a koporsó mellett álló szerzetesek jelet kaptak, és kinyitották a koporsót.
Gyakorolták a hétköznapokban mindazt, ami mai világunkban felkapott: képesek voltak a körülöttük lévő energiából táplálkozni, ezáltal nagyon hosszú ideig nem volt szükségük ételekre.
Ismerték a természet gyógyító erejét, alkalmazták is.  A reformkonyha alapjait megteremtették, és sokak szerint az organikus építészet fejlődésében is közre játszottak.
Mindig segítették az uralkodókat, energiával töltötték fel őket, Pázmány Péter a pálosok létét párhuzamba vonta az ország jövőjével is. Ebből is látható, hogy nagyon fontos szerepet töltöttek be. 

Egész életükben felsőbb szinteket követtek, a felemelkedésre való törekvés életük szerves részévé vált. Legendák szerint sok szerzetes romolatlan testét máig a Pilis rejti.

Ennek ellenére a pálos iratok máig Isztambulban vannak, és hazánk nem tett intézkedéseket annak érdekében, hogy újra magyar földre kerülhessenek. Társadalmunk spirituális része szeret külföld felé tekinteni, indiai, amerikai nézeteket vallani, holott itt van a saját csodánk: a Pálosok. Akik megérdemelnének annyi, hogy követendő példaként tiszteljük őket, és minél többet tudjunk meg róluk. Hiszen itt éltek, a hazánkban, és messze földön híresek.  Az igazi fejlődéshez saját gyökereinket kellene először megkeresni, és csak utána kutatni más népek történetét. Azért, hogy tudjuk, kik vagyunk, és mennyi mindent tanulhatunk őseinktől. 

Forrás: http://www.sztmsz.webzona.hu/palosszindroma.pdf

Read More

Nosso Lar: élet a halál után

A film alapjául Chico Xavier brazil író és médium egyik könyve szolgált, melyben egy fénymunkásról ír, aki hosszú időn keresztül kapcsolatban állt vele és sugallataiból írta meg könyveit.

 A történet közvetlenül a második világháború előtt játszódik, egy nagy tekintélyű orvos halálával kezdődik a film. A továbbiakban azt mutatja be, mi történik vele a földi élete  után.

Meglepő részletességgel nyerhetünk betekintést a halál utáni életbe, és szembesülhetünk azzal, hogy mindaz, amit életünk során teszünk, kihat a későbbi létezésünkre. Valójában egy meglepő átalakulásnak – vagy ahogy a filmben nevezik: felébredésnek – lehetünk szemtanúi, hiszen láthatjuk, miként válik a materialista, egocentrikus orvosból egy egészen más lélek.
Hamar kiderül, hogy az égi élet egészen más. Létünk örökös fejlődés, életeink csupán állomások ebben az örökkévalóságban, ahol minden a továbblépésről és a tanulásról szól.

A filmet az érdekes témán kívül azért is érdemes megnézni, mert nagyon fontos alapvető emberi értékek is szóba kerülnek a történet során. Megvilágít egy másik nézőpontot, aminek tükrében akár a földi világunk is lehetne az ott bemutatott világgal hasonlatos. Nagyszerű kijelentéseket tesz a földi létünkről, emberi kapcsolatainkról, értékrendünkről, tanulásunkról.
Sok spirituális témát és tanítást összegez, szinte minden jelenet mögött ott van egy mélyebb mondanivaló. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Read More

Az egyensúlyról

Mai írásom témájául az egyensúlyt választottam. Azért, mert a spiritualitás egyre nagyobb térhódítása ellenére erről mégis kevesebbet beszélnek. Közösségi oldalakon, fórumokon napi rendszerességgel lehet olvasni ehhez tartozó megnyilvánulásokat, mégsem fejtik ki bővebben.
Igyekszem részletesen és érthetően kifejteni az ehhez a témához tartozó törvényszerűségeket, hogy egyszerű, átlátható képet adhassak.

Először is: milyen egyensúly? Mint azt minden spirituális ember tudja, világunk úgy van megteremtve, hogy ott mindenben egyensúly uralkodjon. Azt is tudják sokan, hogy minden létező valójában energia és a materialista világunk mögött ott van az a „láthatatlan világ”, melyben különböző energiák dolgoznak, formálva azzal világunkat.

Azt hinnénk, az egyensúllyal nekünk nem kell törődnünk, hiszen egy tőlünk független tényező, abba sokszor bele sem gondolunk, hogy ez valójában hogyan is néz ki.
Minden, amit birtoklunk, ami velünk történik, amire gondolunk az – nagyon leegyszerűsítve – energia. A karma törvényét is biztosan mindenki ismeri: teszünk valamit, és a világ arra a megfelelő módon reagál. Ha rosszat gondolunk, akkor majd később valaki ugyanezt fogja gondolni rólunk, ha jót teszünk, jó fog minket érni és így tovább. Hiszen a hasonló hasonlót vonz.
Azt is tudjuk, hogy ha adunk valamit, abban a pillanatban kapunk is. Életünkben csodálatos energiaegyensúly működik, ezt minden egyes apró részletben felfedezhetjük, ha képessé válunk az érzékelésére.
Ez az egyensúly nagyon fontos, mert visszavezethető sok probléma erre. Ha valaki nem érti, miért történnek vele rossz dolgok, miért nem sikerül valami, amiért sokat dolgozott, miért betegszik meg hirtelen, az mind visszavezethető erre, csak legyünk képesek kilépni egónk hatalmából és másképp tekinteni világunkra.
Kezdjük egészen az elejénél: mielőtt leszületünk, nagyon pontos tervezés, felkészülés történik. Lelkünk több szempontot figyelembe véve megtervezi a leszületése utáni életét, mit fog véghezvinni. Ezt egy szerződés-félében rögzíti is. Erről a tervezésről külön cikket lehetne írni, hiszen nagyon sok dolog befolyásolja, többek között az előző életeink minősége is, így sokszor már a tervezés előtt adott jó néhány dolog, amit meg kell tapasztalnunk az életünk során.
Mikor leszületünk, ez a szerződés életbe lép, és onnantól kezdve percre pontosan megtörténik minden.

A problémák ott kezdődnek, amikor elérkezünk egy feladathoz, aminek teljesítését elvállaltuk, mi azonban erről valahogy megfeledkeztünk és nem csinálunk semmit.
Ezt viszont az Égiek és a Világmindenség nem úgy tervezte, hogy elfelejtjük, hanem ők sorra adták nekünk a lehetőségeket, és az energiát, áldásuk volt rajtunk, hogy minderre képesek legyünk. Mivel nem teljesítettünk, a nekünk adott sok-sok energia ilyen szempontból kárba veszett. Ezt valahogy pótolni kell, hogy meglegyen az adok-kapok egyensúly. Ekkor vagy magunkra vállalunk még több feladatot, vagy elvonják tőlünk azt az energiamennyiséget.
Ilyenkor jelentkezhetnek betegségek, vagy sikertelenségek a sok munka ellenére, hiszen nem azt tesszük, amit nekünk tennünk kellene.

Ha valakit bántunk, nem szeretettel fordulunk felé, akkor is hasonló történik, mintegy magunk alatt vágjuk a fát, és a saját helyzetünkön rontunk. Érdemes feleleveníteni Jézus tanításait a hitről, a szeretetről, a békéről, az alázatról. Elgondolkodtató utána megnézni a keleti bölcseket, hogyan élnek, mekkora mennyiségű szeretet van bennük. De akár hazánkban is szétnézhetünk, ott vannak a Pálos szerzeteseink, akik csodálatra méltó életükkel megmutatták, mire is lehetnénk képesek. Ők voltak azok, akik minden bizonnyal 100%-ban azt végezték, amit leszületésük előtt elvállaltak.

Csodálkozunk azon, hogy nincsenek körülöttünk nagy változások. Nem is lesznek egészen addig, amíg mindenki el nem kezdi tenni azt, amit ő elvállalt. Amíg önismeretünk, lelkiismeretünk nincs olyan szinten, addig talán képtelenek is vagyunk megtalálni a szívünkhöz vezető utat, és elkezdeni a saját fejlődésünk útját járni. Abban a pillanatban, amint valaki igazán az útjára kerül és szeretetben, békében él, jól végzi a feladatait, segít másokat, teljesen megváltozik az élete.

Mit tehetünk? Először is: nem másokra kell mutogatni, hanem saját cselekedeteinket kell átértékelni. Észrevenni, hogy az élet lényege nem hatalomszerzésben, hanem a szeretetben és a békés létezésben rejlik. A felsőbb törvények is erre épülnek: ha tiszta szívből adsz, akkor megkapsz mindent, amire neked szükséged van. Ha ez alapján átértékeled az életedet, és nem önmagadat, hanem mások segítését helyezed előtérbe, mert tudod, hogy azzal neked is mindened meglesz, amire csak szükséged van, azon kívül, hogy folyamatos szeretetben és békében élsz, akkor az életedben csodálatos átalakulás mehet végbe. Mások segítésénél nagyobb kiváltság, nemesebb feladat nem létezik, mert ezen a módon vagyunk képesek bekerülni abba az örök, végtelen körforgásba, aminek egykor mindannyian részesei voltunk. Ahol nem ismertük a szükség és a hiány állapotát, csak a szeretet, a hit és a hála erejét. 

Read More

Kisebb helyen több zöldség: a dombágyásos kertművelés I. rész

Nemrégiben pakolás közben a polcon egy régi füzetre bukkantam, a címe: dombágyásos kertművelés. Hamar el is olvastam, majd mikor interneten próbáltam hozzá anyagot gyűjteni, láttam, hogy nem annyira elterjedt téma. Ezért is szeretnék az elkövetkezendő két-három cikkemben erről írni részletesebben.

Maga a módszer egyáltalán nem fiatal: Kínában már régóta ismerik, Európában pedig kb. az 1950-es években kezdtek el vele foglalkozni. Az idők során modernebbé tették, de az alapok változatlanok maradtak. Alapvetően két eljárás együttes jelenléte alkotja a dombágyásos földművelés sikerét: a vegyeskultúra és a szimpátia-antipátia, azaz ha egymást kedvelő növényeket ültetünk egymás mellé, akkor védik egymást, sok esetben az ízük is jobb lesz.

Miért jó ez?

•          20-30 m2 területen megoldható akár egy család évi zöldségellátása
•           nincs szükség semmiféle permetre, vegyszerre
•          sokkal gyorsabban nőnek a zöldségek, egy helyről akár 2-3szor is takaríthatunk be
•           nem kell évente újat készíteni, egy ágyás kb. 6 évig „üzemel”
•           ki tudjuk kerülni a talajszennyezést, mivel a szennyezett talaj fölé minőségi, tiszta talajréteget építünk, így az alsó rétegnek nincs szerepe a termelésben

Miből áll?

A dombágyás építése során különböző réteget pakolunk egymásra a képen látható módon:

Hová építhető, és mekkora egy ágyás?

Kb. 1,4-2,2 × 3-8 m nagyságú alapterületet kell kijelölni. Válasszunk olyan helyet, amit legalább 6-7 éve nem műtrágyáztak, permeteztek. Nagyon fontos az észak-déli irányú hossztengely, így növényeink a lehető legtöbb napot fogják kapni. Ajánlott szélárnyékos helyre építeni, de ez nem olyan lényeges az ágyás életét tekintve.

Read More

Önellátás - új sorozat

Sokat gondolkodtam azon utóbbi időben, hogy mit is írhatnék ebben a témában. A hitelemet nem szeretném elveszíteni idealista képzelgésekkel, ezért sem akartam mindenkit a teljes önellátás felé terelni. 

Az, hogy valaki egy életen keresztül a saját családja számára mindent előállítson, lényegében kivitelezhetetlen. 

Sokan nekivágtak, sokan bele is buktak. Nem egy gazdaságot láttam már tönkremenni, mikor elfogyott az erő és a lelkesedés, amikor rájöttek, hogy ők is csak emberből vannak, és a dolgok szépen lassan kifolytak a kezeik közül. 

Mivel én magam sem élek ilyen életet, épp ezért gondoltam arra, hogy inkább visszanyúlok nagyanyáink idejébe, és válogatok olyan módszereket, amiket manapság annyira nem ismerünk, régebben viszont eredményesen használták. Vannak helyzetek, amikor nem az önellátás lehet a megfelelő választás. Túl radikális elképzelésnek tartom, nagyon hatékony lehet másfajta életszemlélet is. Ezen kívül ne tartom jónak az önellátással járó elszigeteltséget sem. Akárhogy is nézzük, világunk nem úgy épül fel, hogy egyedül helyt tudnánk állni. A szigorú, elszigetelt értelemben vett önellátás helyett alapozhatnánk a családok, emberek közötti összefogásra. 

Nem célom tehát az önellátó élet bemutatása, inkább szeretnék alternatívákat felkínálni, aminek segítségével bárki egyszerűen belevághat egy olyan életmódba, ami függetlenebbé teheti. 

Read More

Az állatkínzásról

Hamar eldöntöttem, hogy a mai írásomban az állatkínzással fogok foglalkozni, azonban sokáig gondolkodtam azon, hogyan is kellene ezt bemutatnom. Nem szeretnék véres képeket betenni, és szörnyülködni, hogy ez milyen elképesztő, és mennyire kegyetlen, mert nem leszünk tőle sajnos előrébb. Azt hiszem, mindannyian megegyezhetünk abban, hogy ez rossz. Tegyünk meg még egy lépést, és most gondolkodjunk el azon, mit is tehetnénk ez ellen.

Az állatkínzás hazánkban 1998 óta törvénybe ütköző cselekedet. Ennek ellenére – akármennyire is kiszorítja ezt a média – mai napig gyakori eset. Az egyszerűség kedvéért válasszuk külön a nagyüzemi állatkísérleteket (ami állatkínzásnak számít) és a „civil” emberek által elkövetett kínzást, valamint a különleges kínzást – nevezzük most így. Ez utóbbi az, amire nem mindenki mondaná azt első körben, hogy kínzás, azonban jobban belegondolva rájövünk, hogy mivel is van dolgunk valójában.

Foglalkozzunk először a civil emberek által elkövetett állatkínzással. Nagyon sokat hallhatunk ilyet, facebookon is számtalan post olvasható, mindenféle véres képpel teletűzdelve, hogy ez mennyire rossz. Az biztos, hogy ha állást kell foglalni, akkor én azt a véleményt képviselem, hogy az állatkínzóval megcsinálnám ugyanazt, amit ő az állattal. Csak lassabban, hogy jobban fájjon neki. Ezzel nagyon sok ember így van még rajtam kívül, de komolyan, ha megtennénk vele, változna bármi is? Ugyanolyanok lennénk, mint az, aki ezt elkövette. Szerencsétlen állatot pedig már nem tudnánk visszahozni az élők sorába. Helyette viszont elgondolkodhatnánk, miért mutatnak ezek az emberek ilyen deviáns viselkedést. Egyértelműen érzelmileg (tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben értelmileg is) fokozottan szegények az ilyen emberek, nagy mennyiségű agresszióval megfűszerezve. Annyira nem kreatívak, hogy maguktól ilyeneket kitaláljanak, így a média által közvetített erőszak lesz tettük táptalaja. Egyrészt, ha egy állattal megtesz ilyet, egyáltalán nem biztos, hogy a következő áldozata nem az utcán játszó kisgyerek lesz… Ez egy olyan probléma, amivel többet kellene foglalkoznunk.

Véleményem szerint, ha a média végre értelmes cenzúrával működne, és a szemetet valahogy vissza tudnánk szorítani; ha az emberek butítása csökkenne – ez kezelhető lenne. Vagy talán túl naiv vagyok?

Változnunk kellene még fejben, elég sokat. Nem szokásom külföldöt emlegetni, de mivel most a téma szempontjából kikerülhetetlen, mégis megteszem. Athén utcáin is rengeteg kóbor kutya van. Ők mit csinálnak? Ha valaki talál egy ebet, elviszi állatorvoshoz, ő szó nélkül beoltja, féregteleníti, ivartalanítja, majd szabadon engedik. Tesznek a nyakába egy színes szalagot, attól függően, hogy melyik kerületben találták. Mindegyik kerületnek megvan a saját színe, a kerület lakói táplálják a hozzájuk tartozó kutyusokat. Senkinek nem jelent problémát enni adni nekik, megsimogatni őket, így a kutyák sem támadnak sosem az emberre, nem terjesztenek betegségeket, nincs belőle probléma. Nálunk ezt miért nem lehet bevezetni? Mi erre miért nem vagyunk képesek?

Amerikában is sok őrült ember van, aki állatkínzásra adja a fejét, vagy rossz körülmények között tart állatokat. Tv-ből ismerhetjük azokat a kigyúrt, tetkós motorosokat, akik házhoz mennek, és ha kell, mélyenszántó beszélgetésbe elegyednek azokkal a „gazdikkal”, akik nem megfelelően bánnak az állataikkal, majd elkobozzák őket, és az ellátásukról gondoskodnak. Hazánk még ott tart, hogy ha ilyen megtörténne, mindenféle utolsó mocskos rasszistának le lenne hordva az illető – attól függően természetesen, hogy milyen nemzetiségűhöz kopogtat be.

Ott van az is, amiről első körben nem is mondanánk, hogy állatkínzás. Holott ha megnéznénk az állat szemszögéből, akkor az annyira nagyon mégsem jó. Gondolok itt a megunt, kedvtelésből tartott állatokra. Az „ottvan hátul a kert végébe’ ”-féle lótartásra, a leláncolt kutyára, mert „megvadul”.

Szomorú látni kutyákat hatalmas láncon, ők sem ok nélkül lettek ilyenek. A körmöletlen, agyonsoványodott lovakat az aprócska karámban, ami nemhogy mozgásra, de még legelésre se elég. Ha volt is benne fű, már rég kipusztult. Velük mit lehet tenni? Miért nincs hazánkban egy olyan szerv, ami ezzel foglalkozik? Ami megbünteti ezeket a gazdákat, és elkobozza az állataikat?

Ha haszonállatokról beszélünk, rávilágítanék néhány üres paradoxonra. 

Azt mondjuk, hogy mi felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál. 

Azonban mégis a munkavégzésünkhöz, a táplálkozásunkhoz (tejtermékek) szükségünk van rájuk. Azt mondjuk, hogy ők adnak nekünk dolgokat. Azt miért nem mondjuk, hogy cserébe nekünk is kell adni dolgokat? Ők gyakran a vágóhidakon kötnek ki, holott egész életükben keményen dolgoztak, hozzájuk nem méltó körülmények között. Mégis a húsukat adják nekünk. Olyan miért nincs, hogy az embernek le kellene tépnie a karját, hogy a haszonállatnak megfeleljen?  

Egyensúlyban kellene lennie mindennek a világon, de a húsfogyasztás nincs egyensúlyban. 

Aki azt mondja, hogy ezek az állatok erre valók, az gondoljon arra, hogy a mai világban könnyen válhat ő maga is bárki prédájává, aki félvállról fog dönteni az életéről. Szerintem az egyensúly csak a tejtermékek esetében áll fenn. Természetesen a nagyüzemi tartással nem értek egyet, vissza kellene állnunk a gazdasági tenyésztésre. Nem attól leszel állatvédő, ha adományozol állatmenhelyeknek, vagy kiállsz tüntetni az erőszak ellen, majd vacsira eszel egy jókis húslevest. Akkor leszel igazi állatvédő, ha nem támogatod azt a rendszert, ami ezt teszi az állatokkal. Nem ölésre lettünk teremtve. Ha ölnünk kell ahhoz, hogy táplálékhoz jussunk, azzal már rég problémák vannak. Ha még mindig úgy gondolod, hogy a húsevés nem állatkínzás, tekintsd meg az alábbi videókat:

Természetesen lehet mondani, hogy hazánkban a vágóhidak nem így működnek, de gondoljunk csak bele... ez kicsit olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy "á, mi nem szúrunk hasba senkit, csak fejbe lövünk, szóval gyilkoljunk le nyugodtan mindenkit!"

Ha már a nagyüzemekről van szó, ne felejtsük el a kozmetikai ipart. 

Mindenkinek a vágya, hogy szép legyen, bármi áron. Amíg az ezerféle kemikália közül kiválasztják azt, amelyik széppé tesz, és nem rohasztja le a fél fejünket, rengeteg állat betegedik meg. Kutyák, majmok, egerek… Sokszor ki sem jönnek a laborokból, mert belehalnak abba, hogy mi szépek lehessünk.

Hogy mit lehet ez ellen tenni?

Először is, az állatkísérletek ellen talán ma már tudunk tenni effektíven: elméletileg minden kozmetikai szeren fel kell tüntetni, hogy ha nem alkalmaztak állatkísérleteket. Interneten megtalálhatóak azok a cégek, akik nem alkalmaznak. Bővebb információ: http://philip-egyesulet.tripod.com/id30.html

A fentebb említett dolgok végső megoldásaként pedig egy paradigmaváltás lenne jó… Én vegetáriánus vagyok pontosan azért, mert nem értek egyet az állatkínzással, ugyan sokszor megkapom, hogy attól még ugyanannyi állat pusztul el, akkor meg már nem mindegy? Úgy gondolom, hogy nem mindegy. Mert ha elgondolkodtatok mondjuk öt embert, akik szintén leszoknak a húsról, majd ők is további emberekkel beszélnek… akkor előbb-utóbb összegyűlik az a bizonyos kritikus tömeg, aminek már elég nagy a hangja, hogy változtatni tudjon. Nagyobb változások csak összefogással érhetőek el. Amíg ez nem valósul meg, addig nem igazán számíthatunk sem a törvények szigorítására, sem állatrendőrség alapítására. Addig csak reménykedhetünk, hogy egyszer csak mindenki elkezd ébredezni. 

Read More

Kristálybarlang Mexikóban

Aki kételkedik abban, hogy varázslatos a világunk, annak ajánlom ezt a helyet. A mexikói kristálybarlang ugyanis bármelyik mesében megállná a helyét.

Chihuahua-ban, a Naica bányában található egy terem, amit csak a múlt század második felében fedeztek fel annak ellenére, hogy magát a bányát az 1700-as éve végén nyitották meg. Sokáig víz alatt volt, a kristályokat csak akkor látták meg, amikor kiszivattyúzták a vizet onnan.

Mamutfenyő nagyságú gipszkristály tömböket rejtett a víz, a bányászok nagy meglepetésére. Azóta sokan nekivágnak a cseppet sem veszélytelen útnak, és maguk is felfedezik a terem csodáit.  Védőfelszerelést kapnak, így két órát tölthetnek bent. Anélkül csak 5 percet, ugyanis közel 50°C van bent és a páratartalom magasabb 90%-nál is, így az emberi szervezetet fokozottan megterheli.  

A látványt lehetetlen leírni, ezért is hoztam el Nektek a barlangról készült filmet:

Read More

Mátraverebély a mintafalu

Régen volt már frissítés önellátás kategóriában, és nem szeretném elhanyagolni ezt a gyönyörűszép témát, ezért most szeretném kicsit előtérbe helyezni, mivel az én életemben is előtérbe került mostanában.

Mai alkalommal egy nógrád megyei kis falura hívnám fel a figyelmeteket, Mátraverebélyre.
A találékony és leleményes polgármesterükkel az élen, a falubeliek a nagy munkanélküliség leküzdése érdekében, elkezdték átalakítani településüket, hogy olcsóbb legyen a fenntartás és saját maguk teremtsék meg megélhetésüket.
A videóban látható ötletek máshol is felhasználhatóak lehetnének, ami most példamutatásnak számít, reméljük pár év múlva már megszokottá válik.
Úgy vélem ötletek bőven akadnak, a korlátokat leginkább mi magunknak állítjuk. Be vagyunk állva egy rendszerre, és sokszor nem merünk változtatni, félünk a sokszor csak a képzeletünkben lévő kockázatoktól. Az a tapasztalat, hogy a szükség sarkallja változtatásra a legtöbb embert, de pont ez az amit nem kellene feltétlen megvárni. Az alábbi videóból kiderül, hogy egy kis összefogással mi mindenre képesek az emberek.

Read More

Aktuális

Megújult külső, változatlan belső. 

Ezzel tudnám jellemezni ezt a kis mozzanatot, hogy kicsit felnőtessebé, komolyabbá tettem a blogot. Úgy éreztem, hogy közel fél év működés után megérett az oldal a változásra, hogy komolyabb formába  öltöztessem. Ez azzal járt, hogy most így inkább néz ki honlapnak, vagy egy spirituális portálnak mint blognak. Ennek ellenére a cikkek hangvétele ugyanúgy személyes marad, mivel anno blogot kezdtem írni és ezt is folytatnám. Tehát a külső senkit se vezessen félre.

Read More

Táplálkozás - kristályszerkezet I.

Spirituális emberek megnyilvánulásait megfigyelve észrevettem, milyen témák kerülnek napról napra szóba. Azonban láttam azt is, hogy van, amit meg sem említenek. Éppen ezért határoztam el, hogy sokkal többet fogok írni a blogon arról, amiről annyira nem szeretnek beszélni spirituális körökben. Egyfajta hiánypótlást szeretnék ezzel elindítani és hangsúlyozni, milyen lényeges témákról is van szó.

Nyitó témámként a táplálkozást választottam. Azért, mert ez meghatározza életünk hosszát, minőségét, mégis el van nyomva, ha spirituális fejlődésről van szó. Egyik csoportban sem olvastam, hogy rendszeresen foglalkoznának a témával, sőt általában szóba sem kerül.

Igyekszem nem regényhosszúságú írásokat közölni, ezért több részre bontom fel a sorozatot. Ebben a részben a természetes kristályszerkezetű ételekkel foglalkozom.

Pedig úgy gondolom, hogy helyes táplálkozás nélkül a spirituális fejlődés olyan, mint autó kerekek nélkül. Hiába van nagyon jó motor benne, nem tud előre jutni. Így vagyunk ezzel mi is. Ha energetikai szempontból folyamatosan bepiszkoljuk magunkat, akkor képtelenek vagyunk nagyobb spirituális magasságokba emelkedni. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk mindent az alapoknál.

Nem szeretnék biológiaórát tartani, de kicsit muszáj a táplálékok biológiájába belemennünk. Mint tudjuk, minden - többek között az is, amit megeszünk – atomokból épül fel.  Ezek az atomok valamiféle módon kapcsolódnak egymáshoz. Kialakítanak egy szerkezetet, amit pl. víz vagy élő táplálékok esetében kristályszerkezetnek nevezünk. A szerkezeten belüli kötések magas frekvenciájú energiát tárolnak, ezt spirituális emberek általában magas rezgésnek hívják. Elég csak arra gondolni, hogy ha csak egy pici szerkezetben ennyi energia van, akkor egy alma milyen finom rezgésű energiát tárolhat magában.

Pontosan ezért szokták mondani, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket legjobb nyersen fogyasztani. Miért? Főzéskor, pároláskor nem csak a vitaminok mennek ki belőle, hanem az energia is. A sejt citoplazmája kristályszerkezetű. Ugyanakkor komponensei között rengeteg fehérjét találunk. Magas hőfokon a fehérjék kicsapódnak, tehát a citoplazma szerkezete szétesik, kötéseiből az energia eltávozik. Amit enni fogunk, az sokkal alacsonyabb energia- és tápanyagtartalmú.

Fagyasztáskor is hasonló történik. A sejt -8 °C alatt már nem tudja megtartani kristályszerkezetét. A helyzet hasonló: kötések megtörnek, energia felszabadul. Hiába várná azt az ember, hogy ha a víz megfagy, kristályszerkezetű lesz, ez a valóságban másképp működik: a citoplazmát felépítő fibrinszálak a peptidkötéseiknél szétesnek, méghozzá azért, mert a víz kristállyá fagyva szétroncsolja. Így ugyan a víz kristályosodik, de a sejt roncsolódik.

Miért fontos ez?

Jogosan merülhet fel a kérdés. Ahhoz, hogy pontos és érthető válasszal szolgálhassak, gondoljunk bele, miért is eszünk. Testünknek szüksége van nyomelemekre, ásványi anyagokra. Ugyanakkor egy-egy étkezés után erősebbnek is érezzük magunkat, tehát több lesz az energiánk. Nagyon fontos, hogy önmagunkra ne csak fizikai valónkban gondoljunk. Ott van a lelkünk is, akinek teljesen mindegy, milyen étvágygerjesztően néz ki egy étel, ő csak azt nézi, hogy milyen minőségű energiából áll. Mert azt tudja hasznosítani.

Téves feltételezés lenne azonban azt gondolnunk, hogy fizikai testünk nem foglalkozik az energiákkal. Minden, ami atomokból épül fel, rendelkezik saját rezgéssel. Minél erősebb egy szerkezet, minél szabályosabb, a kötések annál több energiát képesek raktározni, így annál jelentősebb lesz a rezgése, és finomabb az energiája. Testünk olyan tökéletesen megalkotott élő rendszer, amiben az apró sejtek képesek felvenni a bevitt táplálék rezgését.

Hogy ne tűnjön ilyen bonyolultnak, gondoljunk arra, hogy mikor betegek vagyunk, sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, egészségesebbé válunk. Azért, mert a gyümölcsnek szabályos kristályszerkezete van, és ha ezt nagy mennyiségben bevisszük a szervezetünkbe, akkor sejtjeink is átveszik ezt az egészséges rezgést, és visszaállnak természetes kristályszerkezetbe.

Gyakori hárítás, kifogás, hogy a mai világban már az sem „bio” amire rá van írva, hiszen szennyezett a talaj, az öntözővíz, a levegő… stb. Valóban módosítják a külső tényezők a zöldségek, gyümölcsök energiáját, de teljes mértékben nem tudják lerombolni. Hogy visszatérjek az írásom elején említett autóra: a legkönnyebb a természtes kristályszerkezetű ételeket és a mű kristályszerkezetű ételeket ért káros behatások közötti különbséget két autóval szemléltetni. Csak, hogy érthető legyen mindenki számára. Nem mindegy, hogy egy nagyon jó minőségű luxusautót használok 15 évig, vagy egy kifejezetten tömeggyártásra tervezett gyengébb, de olcsó autót. Tegyük fel, hogy ideális világban élünk, és a káros hatások mindkét autót ugyanolyan mennyiségben érik. 15 év elteltével melyik autó fog jobban működni? Nyilván nem lesz tökéletes, de működik. Míg a másik is lehet, hogy működik, de különbséget lehet tenni a kettő között, az egészen biztos. A természetes kristályszerkezet alapvetően tökéletes. Ha ezt károsítják a fent említett környezeti tényezők, már nem lesz tökéletes, de fog még tartalmazni energiát. Ami eredetileg mű kristályszerkezetű, az már önmagában nem tartalmaz annyi energiát, és ha még ez károsodik, akkor alig lesz benne tápérték. Ilyenek pl. a génmódosított gabonafélék, de erről a következő írásomban szeretnék nagyobb részletességgel írni. 

Read More

Pio atya - a csodák embere

Írhatnék életrajzi adatokat, elemezhetném a csodatételeit, évszámokat közölhetnék életének főbb állomásairól – de nem teszem. Igaz, bevallom, a témában született első írásom valóban ilyen volt. De ott mozgolódott bennem továbbra is egy gondolat, hogy ez tényleg hozzá méltó írás lenne?

Hamar rájöttem, hogy Pio atya különlegességét és nagyságát nem tudnám ezen írásommal minden igényt kielégítő módon kifejezni, éppen ezért megpróbálkozom annak a megfogalmazásával, hogy nekem mit jelent ő.

Az olvasó szeme előtt csak akkor kezd feltárulni ritkaságszámba menő élete, és az igazi jelentősége, amikor már számtalan életrajzi cikken átrágta magát, és megnézte a róla készült filmeket is. De a sok évszám és adat között hajlamosak vagyunk elsiklani a lényeg felett: nekünk mit adott az ő tevékenysége?

Ismerkedjünk meg vele közelebbről: Francesco szegény családból származott, szülei földműveléssel foglalkoztak, ő maga is állatokra vigyázott, így tanulmányait később kezdte meg. Kisgyermek kora óta látomásai voltak, Jézus és Szűz Mária tanította őt elmondása szerint. Nagyon fiatalon tudta, hogy barátnak akar állni, végül 15 éves korában sikerült csatlakoznia a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjéhez, ekkor kapta meg a Frater Pio nevet is. Innentől kezdődtek életében a szokatlannak számító történések. Ezek egyike volt a gyakran jelentkező lázroham, amikor közel 48°C-ra is felszökkent a láza. Igazán viszont a stigmák megjelenése ment csodaszámba.

A szentek mindig tanítanak minket valamire. Másabbak leszünk, miután megismertük őket. Pio atya élete is pontosan ilyen.  Minél többet olvastam róla, annál inkább megszerettem őt. Sokáig töprengtem azon, mi is fogott meg benne ennyire.

Aztán a filmet nézve észrevettem, hogy az ő személyét valami varázslat-féle lengi körül, amire csak kisgyermekkoromból emlékszem. Néztem őt és elhittem, hogy a csodák léteznek, szinte valóságosnak éreztem minden csodát. Azt hiszem ez az, ami benne ennyire eleven volt. Jött a századfordulón, a háborúban, és a maga egyszerűségével és végtelen alázatával megmutatta nekünk, hogy nem a világ szürkült be, hanem mi magunk. És lehet még csodálatos az élet, ha mi is elhisszük.

Még idős korában is olyan szemekkel nézte a nagyvilágot, amire manapság már csak a kisgyerekek képesek. Elhitte, hogy az élet maga varázslatos, és tudta, hogy léteznek csodák. Tudta, hogy amire teljes szívéből vágyik, az valóra válik. Végtelen szelídségének és közvetlenségének köszönhetően elnyerte az emberek bizalmát.

Talán ennek a gyermeki tisztaságnak volt köszönhető a számottevő ereje is:  a gondolatolvasás, a bilokáció, és a többi ritka képesség, amit ő sosem vallott magáénak, inkább hálával megköszönte az Égieknek.

Az én szememben azonban voltak sokkal nagyobb képességei az imént említetteknél: az a derű, ami egész életében jellemezte őt, az alázat, amivel a mindennapi feladatait tette, és az a mérhetetlen szeretet, amivel az Égiekre, és környezetére gondolt minden pillanatban. Ez az, ami igazán naggyá teszi őt, és amiről érdemes lenne példát vennünk.

Sokszor elvakítanak minket a képességek, és nem vesszük észre a látszat mögött a valóságot. 

Felmentjük magunkat a teljesítés alól, mondván, hogy nem vagyunk szentek, holott a felszín mögött észre sem vesszük az igaz értékeket, amik – szerintem – az igazi tanításuk. 

Pio atya a csodák embere. 

Jött, és megértette velünk, mennyire el vagyunk tévedve az igaz valóságtól. 

Mennyire messze járunk, amikor azt hisszük, csak az igaz, amit meg tudunk vizsgálni, csak az létezik, amit meg tudunk érteni. Ezt továbbra is őriznünk kellene, ezt az érzést be kellene építenünk az életünkben, és minden pillanatban elhinni: a világunk egy csoda.

1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták, romlatlan testéhez még ma is emberek ezrei zarándokolnak el. Nem csak életében örvendett nagy népszerűségnek, hanem a mai napig egyike a legkedveltebb szenteknek. 

Az életéről szóló film: 

Read More

A nyugati orvoslás alkonya

                                                                           

Rengeteget hallhatjuk mostanában, hogy összeomlik az egészségügy stb.

Viszont  kevesen gondolkodnak el azon, hogy vajon  szükségünk van- e a jelenlegi rendszerre amit mindenki csak szid.  Nem értem miért kell ragaszkodni ahhoz, ami nem jó…

Előbb össze kell omlania a réginek, hogy jöhessen utána valami új, valami jobb.

Sokan panaszkodnak, az orvosi műhibák miatt, hogy nem olyan az orvosok hozzáállása, amilyennek lennie kellene stb. Manapság az emberek gyógyítása átment futószalagon történő gyógyító gépezetté, már amennyire gyógyításnak lehet nevezni ezt a tevékenységet.  Persze az, hogy egy- egy betegre 5-10 percnél nincs több idő egy háziorvosi rendelőben, nem feltétlen az orvosok hibája sokkal inkább a rosszul felépített rendszeré. Lássuk be, az egészségügy jelenleg nem azt akarja, hogy minél kevesebb beteg legyen, és azt sem hogy betegségéből valaki teljesen felgyógyuljon, üzleti szempontból ugyanis jövedelmezőbb az egészség és a betegség határán tartani az embereket.
Sokan nem nézik sokba a természetgyógyászatokat és az alternatív gyógymódokat, pedig egykoron a gyógyítás szó alatt még ezeket értették az emberek.  Akkoriban még valódi gyógyítást végeztek, nem  volt elfogadott a mű-tét és  mellékhatásokról sem kellet megkérdezni a gyógyszerészt vagy kezelőorvost. Hiába a modern technika, a gyógyítás erkölcse - már ha még létezik olyan - és maga a betegséghez , és a beteg emberekhez való hozzáállás kritikán aluli. Nem egészben tekintik az embert, hanem rész egységekre bontják, és tüneti kezelésekkel nyomják el a kiváltó okokat.  5-10 perc alatt nincs lehetősége az orvosnak arra, hogy a tünetek mögé nézzen és kikérdezze rendesen a pácienst.
Arra van csak ideje, hogy felírja azt a gyógyszert, amiért a kérdéses gyógyszercégtől prémiumot kap. Hát igen így megy ez manapság, omlana is össze az egész rendszer, mégis egyesek kapaszkodnak ezekbe a romokba. Jöhetnek persze sokan azzal,  hogy jól van könnyű itt pattogni de ha ez nem lenne akkor mi lenne helyette?  Ki látná el a betegeket? A megoldás szerintem az lenne, hogyha összefognának az alternatív gyógymódok képviselői , a természetgyógyászok és azok, akik még a régi ősi tudás szerint gyógyítanak, ki lehetne alakítani egy olyan egészségügyet ami teljesen más szemléleten alapszik.  Fontos megjegyezni, hogy a gyógyítók között is rengeteg a hiteltelen ember ez tény. Könnyű viszont nagy részüket kiszűrni, például aki dohányzik, kávézik stb. az már alapból nem lehet hiteles gyógyító, hiszen nem a tisztaságot képviseli, nem is tud így tiszta energiákat átadni.

Viszont azt, hogy ez működőképes rendszerré tud formálódni, az is mutatja, hogy Kínában például a keleti orvoslás teljességgel elfogadott és megbecsült irányzat. Ott mindenki tudja, hogy ha valakinek betegsége van, akkor az először az energia rendszerében jelentkező elváltozásként mutatkozik meg, ebből lesz később betegség. Eszerint is gyógyítanak.  Az energiaáramlást állítják helyre, nyilván erre számtalan módszer létezik. Minden természetes gyógymód erre vezethető vissza. Ezzel szemben a mai orvosok tagadják még az aura létezését is, már amelyik hallott már egyáltalán róla… a csakrákról nem is beszélve.  Ha egy gyógyító nincsen tisztában az emberi test energetikai rendszerével , csak a fizikai tulajdonságokkal , akkor képtelen hosszú távú valódi gyógyulást elérni bárkinél is. Ezt láthatjuk a mai népegészségügyi mutatókon is. Itt van egy nagyon egyszerű, hétköznapi példa:  Iskolás srác elmegy a házi orvosához, mert fáj a torka, náthás, meg van fázva.  A doki fogadja, megnézi a tokát, rosszallóan csóválja a fejét, majd ezzel a lendülettel fel is ír számára egy gyulladáscsökkentőt és antibiotikumot.  A srác hazamegy, elkezdi szedni a gyógyszert, 3 nap múlva  megy a suliba mert kutya baja. Viszont 2 hónap múlva ismét a dokinál köt ki, mert megint megfázott. Így megy ez évekig, mígnem ki nem találja a háziorvosa, hogy krónikus mandula gyulladás alakult ki nála, és legjobb lenne  kiszedni a torkából azt a 2 gyulladt valamit, mert hát ha nincs ott, akkor nyilván be sem tud gyulladni.

És most nézzük egy kicsit más szemszögből az eseményeket. Ha a srác történetesen egy természetgyógyászhoz ment volna, az megvizsgálja testileg, lelkileg egyaránt.  Felméri az életvitelét, a tünetek mögött megkeresi a lelki okokat.  Az, hogy a srác megfázott azt jelenti, hogy sérült az energia rendszere, így be tudott jutni a kórokozó a szervezetébe. Ezt a sérülést előidézhette például nagyfokú stressz,  vagy akár megfelelési vágy. Számos oka lehet, de erre nyilván a gyógyító feladata rájönni. Miután ezt felmérte, felhívja a fiú figyelmét a lelki okra, és segít neki megoldást találni rá. A tüneteket is kezeli, természetes eljárásokkal , amelyek nem roncsolják az immunrendszerét, hanem az energetikai elakadásokat, blokkokat szünteti meg.  A táplálkozására is nagy hangsúlyt fektet, figyelmezteti, hogy egészséges ételeket vigyen be a szervezetébe.  Ezek után egyre kevesebbszer fázik meg, mivel nem szed antibiotikumokat az immunrendszere is erősödik, letisztulnak az energiái. Mivel megszűnt közben a lelki ok is, egyre erősebbé válik, így a mandulaműtét nevetséges felvetés lenne.  Ez nyilván egy nagyon leegyszerűsített példa, de arra tökéletes, hogy megmutassa a két irányzat közti különbségek lényegét.

                                                                             

Read More

Egy újabb rejtély: a titokzatos Voynich kézirat

1912-ben Wilfrid Voynich amerikai műgyüjtő, egy olaszországi jezsuita rendháztól vásárolta meg, a névtelen kódexet, amelyet ezután róla neveztek el. Halála után a Yale Egyetem könyvtárába került, ahol jelenleg is megtalálható.

A kézirat érdekessége, hogy szerzője és címe ismeretlen, valójában tartalmára is csak feltételezések vannak.

A szöveg teljességgel olvasható állapotban van, viszont eddig ismeretlen nyelven íródott,  és ismeretlen betűket is használ. A kódex tartalmára eddig csak a színes illusztrációk alapján tudtak következtetni. Ezek alapján 6 fejezetet lehet elkülöníteni: herbárium, asztronómia, biológia, kozmológia, gyógyszerészet, receptek. Ezekből arra követeztethetünk, hogy valamiféle gyógyítóknak vagy alkimistáknak szánt kézikönyv lehetett. A képek stílusa alapján az 16. századra saccolták a keletkezését, viszont a szénizotópos vizsgálat kimutatta, hogy  a 14. század elején készült.

Próbálták az írásjeleket is megfejteni eddig sikertelenül, rengeteg elmélet keletkezett, vannak akik szerint az egész csak halandzsa.

Ezt azóta cáfolták, mivel rengeteg statisztikai próbát elvégeztek a szövegen. Azt vizsgálták, hogy az adott szavakban a betűk egymáshoz viszonyított előfordulása milyen, például milyen a magánhangzók és mássalhangzók egymáshoz való viszanya stb. Az erdmények azt igazolták, hogy valódi jelentéssel bíró szavak szerepelnek a kódexben. Az, hogy valójában mit jelent és milyen nyelven íródott még ma sem tudják...

                           

Read More

A titokzatos Saint Germain: avagy a férfi, aki sosem hal meg

Összegyűjtöttem, amit róla találtam a neten, mivel régóta érdekel munkássága és az őt körüllengő misztikum.  Mindig is kíváncsi voltam, hogy ezekből mennyi lehet igaz és mi az, amit csak az élénk fantáziával megáldott emberek hozzátettek a történelem során.

 Feljegyzések a titokzatos grófról nagyon sokrétűek, viszont - bár sokan megkérdőjelezik létezését- arra, hogy valóban létező személy volt, komoly bizonyítékok vannak: a  francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is feljegyzések vannak róla.  Sok korabeli híres személyiséggel ált barátságban illetve ismertségben, kortársa Voltaire következőképp nyilatkozott róla: "aki mindent tud és soha nem hal meg". De ki is volt valójában ez a misztikus kiismerhetetlen gróf?

Tekintsük át élettörténetét:

A feljegyzések szerint, 1696-ban született, apja II. Rákóczi Ferenc fejedelem volt, így magyar felmenőkkel büszkélkedhetett, viszont politikai okok miatt már gyermek korában Párizsba került.

A beszámolók, feljegyzések alapján, a  gróf személyéről először 1710-es velencei látogatása kapcsán esik szó mikor is megjelenésében egy középkorú, nagyjából 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű és barna hajú, igen ízlésesen öltözködő, jó módú férfiként említik. Utazásai során bejáratossá vált több európai királyi udvarba. XV. Lajosnak barátja és tanácsadója, a királyi családnak meghitt ismerőse volt. Franciaországi tartózkodása alatt Chambord királyi kastélyában biztosított szállást neki XV. Lajos. Az elbeszélések szerint a Gróf gyakori esti vendége volt a királynak és családjának. 1737-1742 között a perzsa Sah udvarában tartózkodott. Oroszországban is élt III. Péter uralkodása alatt egészen annak trónfosztásáig, illetve II. Katalin trónra lépéséig. Híres volt nyelvtudásáról, folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritul, arabul, kínaiul, és bizonyos források szerint származása miatt magyarul is. Másik érdekesség róla, hogy tökéletesen használta szinkronban mindkét kezét, képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kézzel.

Udvari és arisztokrata körökben a gróf a műveltsége, tehetsége és különleges képességei miatt mindig a társaság középpontja volt. Egyéb szemtanúk is azt bizonyítják, hogy a híres grófnak birtokában volt az az alkímiai por, amellyel alapfémeket színarannyá tudott transzmutálni. Kortársai feljegyzései igazolják, hogy ezt a kísérletet legalább két ízben a nyilvánosság előtt bemutatta. Marquis de Valbelle meglátogatta laboratóriumában Saint-Germain-t s ez alkalommal a grófot olvasztókemencéje mellett buzgólkodva találta. A gróf egy hat frankos pénzdarabot kért a Marquistól, amit valami különös anyaggal bevont s azután az olvasztókemence kis tüzénél hevíteni kezdte. Marquis de Valbelle látta, amint a pénzdarab megváltoztatja a színét s lassan izzó vörössé válik. Néhány perccel később, amikor a pénzdarab kissé lehűlt, a gróf kivette a hűtőedényből és visszaadta a Marquisnak. Többé már nem ezüst volt, hanem a legtisztább arany. A transzmutáció tökéletesen sikerült. Ez a pénzdarab Comtesse d,Adhemar birtokában volt egészen 1786-ig, amikor titokban ellopták tőle.

Egy másik érdekes történet:

A Gróf életmódjáról a források egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy feltételezett mesés gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, sőt szinte spártai volt. Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában, amíg a vendégsereg falatozott, ő színes történetekkel szórakoztatta az egybegyűlteket. Étrendjének alapját, ahogy azt tudni lehet, különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Ezen kívül gyümölcsöket és mézet fogyasztott, alkoholt nem ivott. Elvonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott. A legnagyobb talány vele kapcsolatban az az ún. örök élet elixírje, melynek a források szerint birtokában volt. Visszafogott életmódja és ennek a bizonyos elixírnek a rendszeres fogyasztása biztosította hihetetlenül hosszú életét.

A gróf okkult tudásának forrása teljességgel ismeretlen. Azonban úgy tűnik, hogy nem csupán a legmélyebb bölcsességnek volt birtokában, hanem azt a gyakorlatba is maradéktalanul átvitte.

Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterika alapelveiben. A meditáció és a koncentráció keleti módszerét gyakorolta.

Aki számára ezek a dolgok hihetetlenek, mert tény, hogy nem mindennapi dolgokról szólnak a feljegyzések, azok elég ha csak arra gondolnak, hogy ezek a dolgok csak számunkra, nyugati emberek számára furcsák, mint ahogy előző cikkemben erre ki is tértem.
Nálunk teljesen más a szemlélet és az ilyen dolgok hallatán rögtön bűvész trükkökre asszociálunk.
Pedig a gróf életével azt bizonyította, hogy európai ember is érhet el magas szinteket, nem csak kolostorokban lehet megvilágosodni.
Munkássága valószínűleg sokkal mélyrehatóbb volt, és hatása is nagyobb jelen korunkra, mint azt gondolnánk.

források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Germain_gr%C3%B3f
http://www.hermit.hu/php/index.php?com=tajekoztato_cikk&tajekoztato_id=57&tajekoztato_kategoria=hermetika&tema=Hermetika

Read More

Vedd észre a valóságot!

Lándzsa törés torokkal, órákig tartó lógás nyaknál felakasztva...és még sorolhatnánk a videóban látott hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb „mutatványokat”.. és a film még nem is tért ki a az olyan távol keleti kolostorokról szóló legendákra mint amilyeneket Marco Polo is feljegyzett pl. szerzetesek levitációja ( lebegése).

A legtöbb keleti ember nem lepődik meg az ilyesmin, ugyanis ott tudják, hogy más is létezik, az érzékszerveinkkel felfogható fizikai valóságon kívül. Másképp is élik meg az ilyesfajta tapasztalásokat.

A Shaolin kolostorokban élő szerzetesek sem azért törnek el a torkukkal lándzsákat,  mert ez lenne a végcél, amiért éveket tanultak, csupán demonstrálják, hogy kellő elszántsággal, szorgalommal és fegyelemmel az ember tényleg képes legyőzni önmagát, felülemelkedni a fizikai test korlátain és elérni egy magasabb tudatosságot, amikor más szemszögből figyeli már a világ eseményeit. Ezek a gyakorlatok csak melléktermékei annak az évekig tartó tanulásnak, amelynek célja a test, a lélek és a tudat sziklaszilárddá edzése.  Tehát csak levetülése annak a hatalmas belső erőnek, amelyre szert tesznek az éveken át tartó kemény tanulással.

Sokan mondják, hogy nem hisznek az ilyen energia blablákban… mert megfoghatatlan, és nem tudományos.

Az létezik, amit géppel meglehet mérni, mikroszkóppal vagy távcsővel meg lehet nézni, vagy egyszerűen meg lehet fogni, látni, érezni, tapintani.

Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor a gondolat sem létezik?
Minden embernek vannak gondolatai nemde?
Azokat se tudta még senki sem kiszedni az agyból és mikroszkóp alatt megvizsgálni. Tehát akkor nem is léteznek?

Vagy ott vannak az álmok. Azokat sem tudták kimutatni, csupán az agy változó frekvenciájú elektromos jelenségét, de az még nem álom, mert akkor a nagymamám régi dinamós elemlámpája se kizárt, hogy képes álmodni… ha csak ennyin múlik a dolog. Tehát az álmok létezését sem fogadjuk el addig, amíg nem lesz elég fejlett a technika ahhoz, hogy egy vászonra kivetíthessük?

Manapság mindenki bizonyítékokat vár… előbb bizonyítsd be, aztán elhiszem.
az ilyennek sosem szabad bedőlni, nem az én érdekem, hogy bárki is elhiggyen valamit.
Az utat mindenkinek magának kell bejárnia és kikényszeríteni sosem lehet a bizonyítékot, mert úgysem kapod meg de amikor eltudod ezt engedni és elkezdesz a szíveddel látni, eljutsz egy szintre ahol már vannak bizonyítékok, de akkor már nincs rá szükséged.

A helyzetet nagyon jól példázza a következő kis animáció:

A legfőbb probléma, hogy a legtöbb ember nagyon bekorlátozza magát ezzel a szkeptikus hozzáállással ami nem mindig baj, mivel ez véd meg attól, hogy kudarcok érjenek bennünket az életben, hogy átvágjanak, becsapjanak. Az ember nem hisz el minden hülyeséget ugye, de mégis ez a tudat alatti félelem olyan erős lett egyesekben, hogy az általa keltett védekező mechanizmus már egy hatalmas blokként működik, ami nem engedi a legtöbb embert a szabad gondolkodásra.

Fél is talán olyan dolgokkal foglalkozni, amit nem érthet meg, vagy csupán nem tud megérteni anélkül, hogy elkezdje ledöntögetni a saját maga által épített falait és megrengetné saját világképét.
Ezekből az emberekből lesznek a notórius tagadók, akik visszavetik sokak lelkesedését, és mindenre van kézzelfogható magyarázatuk.

És bár nem úgy ahogyan ők gondolják, de ezekre tényleg van kézzelfogható magyarázat, mint ahogy pár évtizeddel ezelőtt akár az atom létezése is csak távoli megfoghatatlan és bebizonyíthatatlan tévelygésnek bizonyult sok ember számára.

Azóta elfogadott tudományos tények ezek, pedig a kvantumfizika is sok tekintetben valószínűségeken és találgatásokon, hipotéziseken alapszik.

A belső energiák létét számos kultúrában megtalálhatjuk és mára már tudományosan is bizonyított létezésük.

Ősi kultúrákban mind megtalálható, csupán más - más névvel illették, Indiában prána, Kínában chi, Japánban kí stb…

Mind egy és ugyanazon energia, csupán más-más megnevezéssel, ezért van, hogy sokan mondják a pránanadira és a reikire, hogy valójában ugyan annak a célnak más úton való megközelítése mindkettő, de valójában lényegük egy és ugyanaz.

Találjuk meg ezek mögött a felszínes különbségek mögött a valódi igazságot, hogy valójában minden egy.

Ha bemélyedünk ezeknek az iskoláknak vagy akár a különféle világvallások tanításaiba, ha nem veszünk el a dogmatikus részekben és meglátjuk mindenek valódi lényegét és a közös pontokat leszűrhetjük a következőket:

A teljes élethez, a boldogság eléréséhez elengedhetetlen, hogy az ember a folyamatos fejlődésnek szentelje az életét. Ez nem elvonulást jelent, csupán egy szemléletet, hogy mindig jobbá akarok válni és tökéletesítem minden szempontból saját magam. Magamban keresem a hibát nem másokban.

A másik fontos észrevétel a test – lélek – tudat harmóniájának megteremtése.

Testünket ápolni kell, a keleti tanítások egy része is erre mutat rá, néhány kivétellel, mert vannak irányzatok ahol a test elhanyagolása van kihangsúlyozva a lelket előtérbe helyezvén.

Viszont mivel testünk is lényünk része, lelkünk fizikai síkra történő levetülése, így ahhoz, hogy egységben legyünk önmagunkkal tisztelnünk kell testünket is. Mivel a test hatással van a tudatra és a lélekre így megfelelő állapotban kell tartanunk.

Ennek két legjobb módja, a testmozgás és a helyes táplálkozás. Minden vallás kihangsúlyozza a böjt fontosságát, illetve a húsmentes táplálkozást. Elég, ha a 10 parancsolat azon részére gondolunk, hogy „ne ölj”!

Ha a táplálkozásunkkal nem sértjük meg más élőlények életét és nem szenvedésük energiáját vesszük ez által magunkhoz.

Ez a test tisztaságát fogja magával vonni, aminek egyenes következménye lesz az, hogy tudatunkra is jótékony hatást gyakorol.

A letisztult tudat ami betudja fogadni a a szív sugallatait, vagyis a lélek hangját.

Így válik meg szépen lassan az ember az egójától.

A helyes életmód által tehát letisztul a gondolkodás is.

Tiszta gondolkodású emberek tudnak helyes döntéseket hozni.

Döntéseink pedig befolyásolják magunk és mások életét is.

Így hat ki saját tisztulásunk környezetünkre.

A fejlődéshez nem csak a testet kell tisztán tartanunk, fejlesztenünk hanem tudatunkat , és a lelkünket is.

Tudatunk fejlesztésére, a különböző meditációs technikák szolgálnak illetve az, hogy megtanuljunk mindig a jelen pillanatban élni.
Tudatosan gondolkodni és cselekedni, amikor nem rohangál az ember fejében mindenféle gondolat, hanem kontroláljuk őket és állandósul bennünk a béke.

Míg lelkünket leginkább azzal tudjuk erősíteni, ha minél inkább hagyjuk, hogy átvehesse testünk fölött az irányítást, és követjük sugallatait, a tudat segíti őt nem pedig fölülbírálja.

A letisztult test lélek és tudat magával vonja a letisztult energiákat, vagyis elérve ezt a szintet már környezetünk számára is érzékelhető a változás kisugárzásunkban még megnövekedett belső energiánk által.
Ha az energiák megfelelően áramlanak testünkben, elkerülnek a betegségek is és a szervezet tűrőképessége megnő.

Mint látjuk, nincs tehát szükség gyógyszerekre, hangulatjavítókra, pszichológusokra, csupán annyira lenne szüksége a nyugati embernek, hogy erőt vegyen magán, és vegye a fáradtságot, hogy figyeljen saját magára, és elkezdje a saját spirituális útját járni.

Read More

A szeretet értelmezése

Felmerül a kérdés, mi a célravezetőbb: mindenkiben kizárólag  a szeretetet látni és szeretetet adni, vagy a sokak által kedvelt harciasabb szemlélet, amikor ha kell, odamész, és jól megmondod a dolgokat, még ha az sokaknak nem tetszik akkor is. Persze jó szándékból teszed, hogy észrevegye magát az illető és ezzel segíts neki, tehát félreértés ne essék, nem indulatos kötözködésről van szó, csupán a drasztikusabb módja az emberek felébresztésének.

Mint sok más esetben, véleményem szerint itt is a középút a célravezető és járható, semmiképp sem a szélsőség.

Hiszen egyazon dolognak a két oldala mindkét megközelítés.

Hiába van annyi szeretet valakiben, mint 3 vagon plüss szivecskében, hogyha hagyja, hogy megöljék benne a külső tényezők, vagy szétlopják, mielőtt ő oszthatná szét, mivel nem védi meg önmagát, nem harcol. Így szépen lassan kiég.  Ne feledjük a Szentek is azt hirdették, hogy a szeretetért harcolni kell. Érték, amit meg kell védelmezni akár életed árán is.
Tehát fordulj szeretettel mindenki felé és a hibát mindig magadban keresd ne másokban, ha ellenérzésed van valakivel kapcsolatban. Ne félj érzéseidet kimutatni, hiszen ha őszinték nincs mit rejtegetni rajtuk, mindenkinek a szeretetet add át és megváltozik teljesen. Hogyha nem tudja befogadni az még az ő szintjét, mutatja, de figyelj, hogy ne ítélj meg senkit.

Ugyanakkor hiába a jó szándék, az eszme vagy a nemes cél, ha nem szívből cselekszünk és erőszakkal vagy más eszközökkel akarjuk kiharcolni amiért küzdünk. A végére már mi sem leszünk önmagunk, mivel a bennünk lévő szeretet nélkül az eszméink is eltorzulnak nagyon hamar. Kifordulunk önmagunkból úgy, hogy azt észre sem vesszük és a nagy harcban végül azt is elfelejtjük miért is harcoltunk valójában.

Ne feledjük, a SZER etet, a GYŰL ölet.

Vagyis ha felgyűlnek bennünk az indulatok az előbb utóbb valamilyen negatív pusztító formában le fog csapódni…vagy saját magunkon vagy másokon.

Összefoglalva: a  szeretet nem arról szól, hogy szétfolyunk, mint karácsonyi gyertyán a viasz vagy úgy csöpögünk mint egy olvadozó fagyi a kairói vidámparkban, mert nem ezek számítanak hanem a tettek.

Az, hogy amikor kikell állni valami mellet akkor a benned lévő szeretetted erejével kiállsz-e mellette. És, hogy ezáltal mennyivel válik jobbá általad a világ.

Read More

Az ambíciótól az értelemig

 Ma egy nagyon különleges filmet szeretnék bemutatni, amiről azt gondolom, hogy mindenkinek meg kellene nézni életében legalább egyszer. Az ambíciótól az értelemig c. filmről van szó, ami tulajdonképpen minden főbb gondolatot magában foglal, ami a spirituális fejlődés alapjainak számítanak. Több vonulattal találkozhatunk, több szemszögből ismertetik meg a nézővel, hogyan lehet spirituális útra kanyarodni az élet bármely területéről.

Talán a legfőbb erénye, hogy a spiritualitást hétköznapiként, élet közeliként mutatja be. Olyasvalaminek, amire bárki képes, ami mindenkiben ott van. Nagy hangsúlyt fektet az egóra, és annak negatív hatásaira. Felnyitja az emberek szemét, olyan témákat feszeget, amit a mai társadalmunk általában figyelmen kívül hagy.

A kapitalista társadalom mozgatórugója a kapzsiság és az elégedetlenség. Mert soha nem jó az, ami van. Mindig mindenből a legjobb és legújabb kell. Úgy viselkedünk, mintha egyszerűen elengedhetetlenül szükségeltetnének ezek a dolgok a további életben maradásunk érdekében. Teljesen elfelejtjük, hogy kik is vagyunk. Nem hallgatunk magunkra, a külvilágból próbáljuk kideríteni, kik is vagyunk. Vagy inkább: kik legyünk? Mi az, amit a legtöbben elfogadnak? Mi most a felkapott? Mi az, ami tiszteletet vált ki az emberekből? És sokan egy életet élnek le úgy, hogy egy pillanatig sem érezték az életüket magukénak…

Elgondolkodtat, és szinte provokálja a nézőt, hogy tegye fel ő is magában a filmben elhangzó kérdéseket. Gondolkodjon el a mondanivalóján, és ha kell, változtasson. Lássa meg a különbséget az olyan élet között, amit a szíve irányít és az olyan között, amit a külvilág. Rövidtávon talán mindenkinek az a kényelmesebb, ha a külvilágra hallgat, de elfelejti, hogy ilyen hozzáállással nagyon is múlandó, és mikor eljön jelen élete utolsó perce, mégis mit fog gondolni?  

Egy csodálatos film az út és a válaszok kereséséről, ajánlom mindenkinek.

Read More

Miért vagyok vegetáriánus?

 Vegetáriánus vagyok, mert nem érzem szükségét, hogy különböző állatok tetemét fogyasszam el. Nem vagyok rászorulva, hogy ha nem is közvetlenül, de megöljek egy másik élőlényt, hogy én jól lakjak - mivel van más lehetőségem is. Vegetáriánusnak lenni nem különleges dolog. Természetes. Hiszen az ember nem ölésre született, testfelépítésünk sem ezt támasztja alá, s a világvallások is mindig kihangsúlyozzák kivétel nélkül, hogy NE ÖLJ! Mivel van választásunk, hiszen rendelkezésünkre áll más táplálék is, szükségtelen lenne életeket kioltani életbemaradásunk érdekében. Sokan mégis megteszik...

És akkor jönnek a kifogások, hogy szegény salátát nem sajnálom? Pedig kimutatták, hogy azok is éreznek. Szerintem hiba lenne egy moszatot egy tehénhez vagy csirkéhez hasonlítani, mivel egyik rendelkezik fejlett idegrendszerrel, míg a másik nem. Tehát ha csinálunk 2 nagy csoportot az egyik az emberek, a másik a növények, akkor egyértelmű, hogy az emlősállatokat a kettő közül inkább emberekhez soroljuk, mivel intelligensek, éreznek így ehhez álnak közelebb.

Ennek ellenére mit csinál a társadalom? Lealacsonyítja a zöldségek szintjére, velük teszi egyenlővé őket. Így legalizálja a mészárlást, mert ugye amikor levágunk egy csirkét, az semmiben nem különbözik attól, hogyha elmegyünk búzát aratni.

De igenis különbözik, mert ezzel az erővel elmehetnénk embert is kaszálni… Más oldalról megközelítve a dolgot: a húsevő arra lett kitalálva, hogy húst egyen, az ember nem húsevésre lett tervezve.

Elég, ha csak azt nézzük hogy a húsevők bélcsatornája meglehetősen rövid, így hamar kiürül az elfogyasztott húsmennyiség, míg az ember növényevőkéhez hasonló hosszú bélcsatornájában pang a  húsmaradvány és rothadásnak indul.  Aki nem hiszi, járjon utána, rengeteg jó anyag van interneten, csak a néhány ezek közül, amit mindenkinek ajánlanék:

http://www.kiskegyed.hu/portrek/csucsragadozok-vagyunk-vagy-vegak-20172

A modern társadalmakban élő emberek nincsenek húsevésre kényszerítve, a körülmények sem szabják ezt meg. Sokkal inkább a kényelem, és az önzőség. Nem is beszélve arról, hogy a húsevés drága mulatság. Sokan mondják, hogy KELL a hús, mert szüksége van rá a szervezetnek, csak úgy marad egészséges…

Keleten a társadalmak nagy része a buddhizmus, hinduizmus miatt nem eszik húst. Mégis élnek, és hol magasabb az átlagéletkor? Keleten.

A társadalom tudatszintjén nagyon jól mutatja  az, hogy a legtöbb ember el sem gondolkodik azon, mit eszik, mi kerül a tányérjára, mivel társadalmilag elfogadott, ezért csak megszokásból eszi amit eszik.

Hiányzik a tudatosság. A kannibálok között sem volt furcsa ha valaki embert evett, hiszen ez volt a szokás, teljesen megszokott volt, és nem láttak benne semmi kivetni valót.Ők valószínűleg arra néztek furán, aki nem evett emberhúst.

Azt a szintet kellene elérni, amikor hitvilágunkat nem a társadalmi előítéletek és megszokások, hiedelmek vezérlik, hanem minden tettünk mögött tudatosság, erkölcsi, érzelmi és racionális intelligencia húzódik meg.

Read More

Aktuális

 Kezd már kissé elegem lenni abból, hogy politizálnak a környezetemben. Vagyis helyesbítek, ezt nem nevezném politizálásnak. Manapság nagy divat lett nyavalyogni, siránkozni, hőbörögni és anyázni. Valahogy annyira nem vagyok már erre kíváncsi.

Engem nem érdekel, melyik párt van hatalmon, mert úgy hiszem, hogy nem néhány öltönyös ember fogja megmondani helyettünk a problémáinkat. 

Korszakalkotót egyik párt se tett eddig fölösleges latolgatni, melyikkel járunk jobban. Inkább szemléletváltás kell.

Észre kellene venni, hogy vannak dolgok, amiket nem háríthatunk át másra. Nagyon egyszerű, ugyanakkor gyáva módszer, fejünket homokba dugva azt várni, hogy majd más megoldja helyettünk a problémáinkat, legyen az politikai párt vagy akárki.

Sokan azt hiszik a választás, a politika, arról szól, hogy átruházzuk saját életünk fölötti hatalmat és felelősséget másokra, és majd ők megoldják helyettünk a bajainkat.

Ha pedig valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, fel vagyunk háborodva és az energiánkat arra pazaroljuk, hogy hőbörögünk, panaszkodunk és lehúzzuk saját magunkat és persze másokat is, hogy „ejnye de rossz már nekünk”… Mindig könnyebb külső tényezőkre fogni mindet és másokat okolni. Ahelyett, hogy az emberek saját kezükbe vennék életük irányítását és nem várnának el senkitől semmit. Hanem tennének. Kevés pénzből is lehet találékonynak lenni. Ha a heti cigi pénzt inkább félreteszi a nagytöbbség és tudatosabban él minden téren (táplálkozás, gondolkodás, szabadidő eltöltése) akkor igazából rájön az ember, hogy az életét ő maga alakítja. Segíts magadon és Isten is megsegít – tartja a közmondás. Sokan arra nem gondolnak,  hogy állandóan várják, hogy jöjjön már valami változás, mégis görcsösen ragaszkodnak a régihez.

Ahhoz hogy jöjjön valami új, le kell omlania a réginek.

Ha megnézzük, most pont ez történik a régi elavult gyógyszeripar központú egészségügy az összeomlás szélén, mégis mindenki háborog a helyett, hogy alternatívák után nézne. Az oktatás szintén csődben, nyilván ez sem véletlen. Mindent több szempontból kell megvizsgálni. Ha összeomlik ez, legalább majd lesz arra esély, hogy valami normálisabb dolog kerüljön a helyére, csak a megfelelő embereknek kell a megfelelő helyen lenni majd akkor. Hogy ne azt tanítsák az iskolában, hogy a finnugoroktól származunk, és hogy hunok is maximum rendszámtáblán lehetünk. Csak tudnám, hogy ahhoz, ami rossz, miért kell foggal körömmel ragaszkodni? Ez tükrözi, hogy semmi tudatosság nincs az emberekben. A legtöbb panaszkodik, hogy semmi sem változik, mikor jön már valami áttörő változás, következő mondatban meg már szidja a kormányt, hogy összeomlik az egészségügy stb. Ahelyett, hogy tenne. Elég, ha csak helyileg.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy kis példamutatással nagyon sok minden el tudna indulni.

Elég, ha mindenki a kisebb közösségében ahol él, elkezd változtatni gondolkodásban hozzáállásban és életmódban. Igen, van mit tenni és vannak, akik tesznek is. Érdekes módon sosem nyafognak, legalábbis akiket én ismerek azok nem…

Read More

Változás szele

Elérkeztünk a változás évéhez – legalábbis azok szerint, akik valamelyest jelentőséget tulajdonítanak ősi népek jóslatainak. 2012 sokak szerint vízválasztó mind spirituális mind tudományos szempontból. Valóban megérett az emberiség egy nagy változáshoz? Ezt sosem tudhatjuk. Azonban tény, hogy hamarosan valami gyökeres változásra szükségünk lesz, ugyanis ez az életforma, amire jelenleg berendezkedtünk, nem sokáig tartható fenn.  Mind spirituális, mind fizikai értelemben létezésünk új szintre emelkedhet egy sok-sok éven át tartó folyamat eredményeképp.

Számtalan honlapon olvasható, mikor milyen energiák érkeznek le, médiumi közvetítésekből is értesülhetünk a legújabb energiákról. Ezekbe nem szeretnék belefolyni, bárki rákereshet neten, és kedvére tájékozódhat. Valójában ahány honlap, annyi félét lehet olvasni.

Kétes eredetű információk helyett jobb szeretnék tényekre alapozni.  

Bizonyított tény, hogy bolygónkat érő energiák egyre magasabb frekvenciájúak, ezek változásokat indítanak be mind a Földön, mind a szervezetünkben. Ezért van az néha, hogy elektromos készülékeinkben zavar keletkezik, illetve mi magunk is feszültebbek vagyunk, mint máskor. Mint ahogy azt is bebizonyították csillagászok, hogy beléptünk a foton övbe. Ez is jelzi, hogy most már teljesen más energiákkal van dolgunk. Ezekhez alkalmazkodnunk kell valamilyen módon. A következőkben ezzel kapcsolatosan szeretném kifejteni a véleményemet.

Változás van, ezen felesleges vitatkozni. Mindig is volt, mindig is lesz. Mint ahogy a természetben is láthatjuk, megfigyelhető egy bizonyos periodicitás, úgy globálisabb szinten a bolygónk életében is zajlik.

Szeretnék nem különösen nagy figyelmet tulajdonítani 2012-nek, mert úgy gondolom, hogy gyökeres változás egy év alatt nem következhet be. A természetben sincsenek radikális változások, sokkal inkább alig észrevehető, viszont annál alaposabb átmenet figyelhető meg.

Ami ebben az évben jellemző, az inkább a vízválasztó funkció. Az élet minden területén megfigyelhető, hogy nincs köztes átmenet, valami miatt mindannyian a szélsőségek felé tendálunk. Valamilyen okból kifolyólag a bolygónk változása, minket is változásra sarkall.

Megmutatja, hogy mi az, amit el kell engednünk, mert nincs többé rá szükségünk. Épp ezért kerülünk szélsőséges helyzetbe, hogy észrevegyük, mire nincs már szükségünk. Mikor készen állunk arra, hogy ezen változtassunk, lényünk új minőségbe emelkedik. Ez is egy hosszabb folyamat, egyszerre csak egy részlet változik.

Néha olyan érzése lehet az embernek, mintha eddig egy nagy házat épített volna fel, és most pedig szétszedi apró téglákra, és egyesével átnézi, hogy mi az, ami maradhat, és mi az, amit le kell cserélni, át kell alakítani.

Ez az időszak pontosan erről szól. Eddig túlságosan materialista módon gondolkodtunk, most viszont szerencsére már a köztudatban is elterjed, hogy lehet, a valóság sokkal több annál, mint amit a két szemünkkel látunk, és kézzel meg tudunk fogni. Elvégre elég csak arra gondolni, hogy a gondolatainkat, belső érzéseinket sem látjuk, mégis tudjuk, hogy léteznek. Így lesz ez talán idővel más dolgokkal is, amikor érzékelésünket finomítjuk, és eddig ismeretlen dolgokat észlelhetünk.

Rájövünk, hogy sokkal többek vagyunk anyagi létezésünknél. Sokak szerint világunkban minden csak illúzió. Vannak, akik állítják, hogy az idő sem más, mint illúzió. Mert nem létezik a múlt, a jövő, csak a jelen. Ha átállítjuk magunkat erre – ami nem kis munka, hiszen eddig gyökeres ellentétjét hallhattuk mindenhonnan – akkor rájövünk, hogy a jelenünk formálja a jövőt. Mi pedig a jelenünket formáljuk a gondolatainkkal. Szóval akkor a gondolataink hatással vannak a fizikai világunkra?

Egyértelműen. Nem csak azért, mert gondolatainknak megfelelően cselekszünk, hanem azért is, mert gondolataink finom rezgéssel rendelkeznek, amik befolyásolják környezetünket. A vonzás törvényéről bizonyára minden spirituális érdeklődésű ember hallott már.

És mit tehetünk mi ebben az időszakban? Nos, azt hiszem annyit mindenképp, hogy újragondoljuk magunkat. Megváltoztatjuk magunkat. Átformáljuk az eddig berögzült gondolatformákat. És áldozatokat is hozunk. Mert változás nincs lemondás nélkül. Lemondásnak számít az is, ami már nyomja a vállunkat, mert felesleges teherként cipeljük magunkkal. Csak mélyen a szívünkbe kell nézni, és egyből tudni fogjuk, miben szükséges változnunk azért, hogy felszabadultabbá, boldogabbá válhassunk. Néha nem is gondolnánk tehernek azt, ami valójában hátráltat minket. Olyan, mintha eddig mindenki szíve mélyen aludt volna, és most ébredezne. Sokat felejtettünk, sok dolgot mélyen eltemettünk magunkban az utóbbi időben. Ezeket kell most előhalásznunk és felelevenítenünk.

A változás önmagunkon belül a saját hozzájárulásunk és segédkezésünk nélkül nem fog végbe menni. Ezért sem hiszek abban, amikor honlapokon olvasom, hogy ilyenné meg olyanná válunk. Igen, a lehetőség meg van arra jelen időben, hogy elérhetjük azt a bizonyos szintet. De ahhoz, saját erőnkből változni kell. Saját döntésünk kell legyen az, hogy lépést tartunk a változásokkal, és átformáljuk az életünket. Amíg ez nincs meg, addig átütő eredmény sem születik.

 Sokan kérdezhetik, hogy akkor mégis miben másabb most, hiszen régen is, ha valaki akart meg tudott változni. Véleményem szerint azért számít most az életünk különlegesebbnek, mert aki elhatározza, hogy változtat, kitisztul, annak sokkal könnyebb, mert minden őt segíti.

Hogy miben változhatunk? Táplálkozásunktól kezdve gondolatainkig gyakorlatilag mindenben. A sok adalékanyag a mű ételekben elménket és testünket is gyakorlatilag elkábította. El is felejtettük már, milyen is a természet ajándékának igazi finomsága, az kétkezi munkánk gyümölcse. Hogy mennyivel finomabb ételeket készíthetünk természetes, tiszta alapanyagokból otthon, beleadva szívünk-lelkünk legjavát. Elfelejtettük azt is, hogy ha rámosolygunk a világra, az visszamosolyog ránk. Azonban ehhez először nekünk kell mosolyogni. Nekünk kell megtenni az első lépést, nem várhatunk másra. A saját életünkbe csak mi hozhatunk boldogságot, nem kell hát másra várni.

És mindenek előtt: megtanuljuk szeretni önmagunkat. Úgy, ahogy vagyunk. Az, hogy az előbbiekben az átformálásról írtam, csupán annyit tesz, hogy azokat a kötelékeket, terheket formáljuk át, ami önnön létezésünket korlátozza, nem enged kiteljesedni minket. Van ebből bőven, mert jelen világunk nem a lelkünknek kedvez és mindenki sok sérülést halmozott fel. Ezektől kell megszabadulni. És úgy élni, ami a szívünkben van. Olyan életet alakítani magunknak, amit a szívünk diktál. Minden egyes pillanatban.

„Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (...) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.”                                                                                                           /Szepes Mária/

Read More