Az egyensúlyról

Mai írásom témájául az egyensúlyt választottam. Azért, mert a spiritualitás egyre nagyobb térhódítása ellenére erről mégis kevesebbet beszélnek. Közösségi oldalakon, fórumokon napi rendszerességgel lehet olvasni ehhez tartozó megnyilvánulásokat, mégsem fejtik ki bővebben.
Igyekszem részletesen és érthetően kifejteni az ehhez a témához tartozó törvényszerűségeket, hogy egyszerű, átlátható képet adhassak.

Először is: milyen egyensúly? Mint azt minden spirituális ember tudja, világunk úgy van megteremtve, hogy ott mindenben egyensúly uralkodjon. Azt is tudják sokan, hogy minden létező valójában energia és a materialista világunk mögött ott van az a „láthatatlan világ”, melyben különböző energiák dolgoznak, formálva azzal világunkat.

Azt hinnénk, az egyensúllyal nekünk nem kell törődnünk, hiszen egy tőlünk független tényező, abba sokszor bele sem gondolunk, hogy ez valójában hogyan is néz ki.
Minden, amit birtoklunk, ami velünk történik, amire gondolunk az – nagyon leegyszerűsítve – energia. A karma törvényét is biztosan mindenki ismeri: teszünk valamit, és a világ arra a megfelelő módon reagál. Ha rosszat gondolunk, akkor majd később valaki ugyanezt fogja gondolni rólunk, ha jót teszünk, jó fog minket érni és így tovább. Hiszen a hasonló hasonlót vonz.
Azt is tudjuk, hogy ha adunk valamit, abban a pillanatban kapunk is. Életünkben csodálatos energiaegyensúly működik, ezt minden egyes apró részletben felfedezhetjük, ha képessé válunk az érzékelésére.
Ez az egyensúly nagyon fontos, mert visszavezethető sok probléma erre. Ha valaki nem érti, miért történnek vele rossz dolgok, miért nem sikerül valami, amiért sokat dolgozott, miért betegszik meg hirtelen, az mind visszavezethető erre, csak legyünk képesek kilépni egónk hatalmából és másképp tekinteni világunkra.
Kezdjük egészen az elejénél: mielőtt leszületünk, nagyon pontos tervezés, felkészülés történik. Lelkünk több szempontot figyelembe véve megtervezi a leszületése utáni életét, mit fog véghezvinni. Ezt egy szerződés-félében rögzíti is. Erről a tervezésről külön cikket lehetne írni, hiszen nagyon sok dolog befolyásolja, többek között az előző életeink minősége is, így sokszor már a tervezés előtt adott jó néhány dolog, amit meg kell tapasztalnunk az életünk során.
Mikor leszületünk, ez a szerződés életbe lép, és onnantól kezdve percre pontosan megtörténik minden.

A problémák ott kezdődnek, amikor elérkezünk egy feladathoz, aminek teljesítését elvállaltuk, mi azonban erről valahogy megfeledkeztünk és nem csinálunk semmit.
Ezt viszont az Égiek és a Világmindenség nem úgy tervezte, hogy elfelejtjük, hanem ők sorra adták nekünk a lehetőségeket, és az energiát, áldásuk volt rajtunk, hogy minderre képesek legyünk. Mivel nem teljesítettünk, a nekünk adott sok-sok energia ilyen szempontból kárba veszett. Ezt valahogy pótolni kell, hogy meglegyen az adok-kapok egyensúly. Ekkor vagy magunkra vállalunk még több feladatot, vagy elvonják tőlünk azt az energiamennyiséget.
Ilyenkor jelentkezhetnek betegségek, vagy sikertelenségek a sok munka ellenére, hiszen nem azt tesszük, amit nekünk tennünk kellene.

Ha valakit bántunk, nem szeretettel fordulunk felé, akkor is hasonló történik, mintegy magunk alatt vágjuk a fát, és a saját helyzetünkön rontunk. Érdemes feleleveníteni Jézus tanításait a hitről, a szeretetről, a békéről, az alázatról. Elgondolkodtató utána megnézni a keleti bölcseket, hogyan élnek, mekkora mennyiségű szeretet van bennük. De akár hazánkban is szétnézhetünk, ott vannak a Pálos szerzeteseink, akik csodálatra méltó életükkel megmutatták, mire is lehetnénk képesek. Ők voltak azok, akik minden bizonnyal 100%-ban azt végezték, amit leszületésük előtt elvállaltak.

Csodálkozunk azon, hogy nincsenek körülöttünk nagy változások. Nem is lesznek egészen addig, amíg mindenki el nem kezdi tenni azt, amit ő elvállalt. Amíg önismeretünk, lelkiismeretünk nincs olyan szinten, addig talán képtelenek is vagyunk megtalálni a szívünkhöz vezető utat, és elkezdeni a saját fejlődésünk útját járni. Abban a pillanatban, amint valaki igazán az útjára kerül és szeretetben, békében él, jól végzi a feladatait, segít másokat, teljesen megváltozik az élete.

Mit tehetünk? Először is: nem másokra kell mutogatni, hanem saját cselekedeteinket kell átértékelni. Észrevenni, hogy az élet lényege nem hatalomszerzésben, hanem a szeretetben és a békés létezésben rejlik. A felsőbb törvények is erre épülnek: ha tiszta szívből adsz, akkor megkapsz mindent, amire neked szükséged van. Ha ez alapján átértékeled az életedet, és nem önmagadat, hanem mások segítését helyezed előtérbe, mert tudod, hogy azzal neked is mindened meglesz, amire csak szükséged van, azon kívül, hogy folyamatos szeretetben és békében élsz, akkor az életedben csodálatos átalakulás mehet végbe. Mások segítésénél nagyobb kiváltság, nemesebb feladat nem létezik, mert ezen a módon vagyunk képesek bekerülni abba az örök, végtelen körforgásba, aminek egykor mindannyian részesei voltunk. Ahol nem ismertük a szükség és a hiány állapotát, csak a szeretet, a hit és a hála erejét.