A Pálosokról

Eddig spiritualitás terén sok témáról volt szó, viszont a magyarságról csak említés szintjén írtam, ezért elérkezettnek láttam az időt arra, hogy részletesebben mutassam be spirituális gyökereinket. A Pálos szerzeteseket mutatnám be először, mert talán ők a legismertebbek, azonban csak néhány kiragadott töredéket hallani rendszeresen róluk.

Kik is a Pálos szerzetesek? A Pilisben élő, civilizációtól elzárkózó remetéket hívjuk így, összetételük azonban sokkal színesebb ennél. Egyrészt táltos- mágus- sámán beavatottak, akik az erdőbe vonultak és magányosan éltek, másrészt pálosokhoz csatlakoztak kathárok is, akik csak hazánkban találtak menedéket. Ezen kívül mindenkit, függetlenül attól, hogy a világ mely részén élt, ha csatlakozott a Pálos rendhez, azonnal magyarnak hívtak.
Tudásuk is – akár csak tagjaik – nagyon változatos. Éppen ezért, mert a világ minden tájáról hoztak magukkal egy-egy tudás töredéket, és mivel a Pálosok azt vallották, hogy minden egy, és minden alapja a szeretet (Égi eredetű, Érdek nélküli Szeretet-vallás hordozói voltak), ezért hitükbe tudtak szinte bármilyen tant forrasztani.
Így találunk ott atlantiszi tudást, Buddha, Jézus tanításait, Attila és az Árpád házi királyok is hatással voltak hitük összetételére.

A rend alapítója Boldog Özséb volt, aki 1200 körül született. Akkoriban, aki pálos akart lenni, különböző feltételeknek kellett megfelelnie, Özséb ezeknek mind eleget tett. Már fiatal korában látomása volt arról, miként fogja egyesíteni a Pilisben elszórtan élő remetéket, később ennek a megvalósításán fáradozott. Ez azonban még váratott magára elég sok évig.
1241-ben Esztergomot védte, majd segédkezett a szinte porrá tiport város újjáépítésében. Három évig dolgozott, javait szétosztotta. Amikor ezzel végzett, lemondott a kanonoki címről és tanítványaival a Pilisbe vonult.
Gyakorlatilag innentől beszélgetünk Pálos Rendről. 1251-ben egy forrás mellett lefektették a Szent Kereszt templomának alapkövét, majd 1262-ben Özséb a pápához zarándokolt, hogy szentesítését kérje a rendre. Azt is szerette volna, ha Szent Ágoston reguláit is alkalmazhatják, erre azonban nem kapta meg az engedélyt.
Boldog Özséb volt az, aki összefogta a pálosokat és akkor élték a fénykorukat. Halálát követően sikerült megkapniuk az engedélyt Szent Ágoston reguláira. Utána még évekig  nagyon erősek voltak és meghatározó szerepet töltöttek be országunkban, egészen Mohácsig. Onnantól kezdve kivándoroltak hazánkból, és külföldön próbálták tovább vinni a rendet, több-kevesebb sikerrel. Mára sajnos már nem sikerült visszaállítani azt a Pálos Rendet, amit Özséb alapított.

Manapság már egyre kevesebbet beszélünk róluk, pedig igazán megérdemlik a tiszteletet. Nem csak arról, hogy igen nehéz beavatási szertartáson esnek át, hogy pálosokká válhassanak, hanem a példamutató életmódjuk is kiemelkedő.
Aki pálossá szeretett volna válni, egy évig élhetett velük, majd dönthetett arról, hogy akarja-e folytatni. Ha igazi szerzetessé szeretett volna válni, be kellett feküdnie egy kőkoporsóba, amit lezártak, ki kellett lépnie a testéből és felsőbb szintekre emelkedni. Ha ez megtörtént, a koporsó mellett álló szerzetesek jelet kaptak, és kinyitották a koporsót.
Gyakorolták a hétköznapokban mindazt, ami mai világunkban felkapott: képesek voltak a körülöttük lévő energiából táplálkozni, ezáltal nagyon hosszú ideig nem volt szükségük ételekre.
Ismerték a természet gyógyító erejét, alkalmazták is.  A reformkonyha alapjait megteremtették, és sokak szerint az organikus építészet fejlődésében is közre játszottak.
Mindig segítették az uralkodókat, energiával töltötték fel őket, Pázmány Péter a pálosok létét párhuzamba vonta az ország jövőjével is. Ebből is látható, hogy nagyon fontos szerepet töltöttek be. 

Egész életükben felsőbb szinteket követtek, a felemelkedésre való törekvés életük szerves részévé vált. Legendák szerint sok szerzetes romolatlan testét máig a Pilis rejti.

Ennek ellenére a pálos iratok máig Isztambulban vannak, és hazánk nem tett intézkedéseket annak érdekében, hogy újra magyar földre kerülhessenek. Társadalmunk spirituális része szeret külföld felé tekinteni, indiai, amerikai nézeteket vallani, holott itt van a saját csodánk: a Pálosok. Akik megérdemelnének annyi, hogy követendő példaként tiszteljük őket, és minél többet tudjunk meg róluk. Hiszen itt éltek, a hazánkban, és messze földön híresek.  Az igazi fejlődéshez saját gyökereinket kellene először megkeresni, és csak utána kutatni más népek történetét. Azért, hogy tudjuk, kik vagyunk, és mennyi mindent tanulhatunk őseinktől. 

Forrás: http://www.sztmsz.webzona.hu/palosszindroma.pdf

Read More

Nosso Lar: élet a halál után

A film alapjául Chico Xavier brazil író és médium egyik könyve szolgált, melyben egy fénymunkásról ír, aki hosszú időn keresztül kapcsolatban állt vele és sugallataiból írta meg könyveit.

 A történet közvetlenül a második világháború előtt játszódik, egy nagy tekintélyű orvos halálával kezdődik a film. A továbbiakban azt mutatja be, mi történik vele a földi élete  után.

Meglepő részletességgel nyerhetünk betekintést a halál utáni életbe, és szembesülhetünk azzal, hogy mindaz, amit életünk során teszünk, kihat a későbbi létezésünkre. Valójában egy meglepő átalakulásnak – vagy ahogy a filmben nevezik: felébredésnek – lehetünk szemtanúi, hiszen láthatjuk, miként válik a materialista, egocentrikus orvosból egy egészen más lélek.
Hamar kiderül, hogy az égi élet egészen más. Létünk örökös fejlődés, életeink csupán állomások ebben az örökkévalóságban, ahol minden a továbblépésről és a tanulásról szól.

A filmet az érdekes témán kívül azért is érdemes megnézni, mert nagyon fontos alapvető emberi értékek is szóba kerülnek a történet során. Megvilágít egy másik nézőpontot, aminek tükrében akár a földi világunk is lehetne az ott bemutatott világgal hasonlatos. Nagyszerű kijelentéseket tesz a földi létünkről, emberi kapcsolatainkról, értékrendünkről, tanulásunkról.
Sok spirituális témát és tanítást összegez, szinte minden jelenet mögött ott van egy mélyebb mondanivaló. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Read More

Az egyensúlyról

Mai írásom témájául az egyensúlyt választottam. Azért, mert a spiritualitás egyre nagyobb térhódítása ellenére erről mégis kevesebbet beszélnek. Közösségi oldalakon, fórumokon napi rendszerességgel lehet olvasni ehhez tartozó megnyilvánulásokat, mégsem fejtik ki bővebben.
Igyekszem részletesen és érthetően kifejteni az ehhez a témához tartozó törvényszerűségeket, hogy egyszerű, átlátható képet adhassak.

Először is: milyen egyensúly? Mint azt minden spirituális ember tudja, világunk úgy van megteremtve, hogy ott mindenben egyensúly uralkodjon. Azt is tudják sokan, hogy minden létező valójában energia és a materialista világunk mögött ott van az a „láthatatlan világ”, melyben különböző energiák dolgoznak, formálva azzal világunkat.

Azt hinnénk, az egyensúllyal nekünk nem kell törődnünk, hiszen egy tőlünk független tényező, abba sokszor bele sem gondolunk, hogy ez valójában hogyan is néz ki.
Minden, amit birtoklunk, ami velünk történik, amire gondolunk az – nagyon leegyszerűsítve – energia. A karma törvényét is biztosan mindenki ismeri: teszünk valamit, és a világ arra a megfelelő módon reagál. Ha rosszat gondolunk, akkor majd később valaki ugyanezt fogja gondolni rólunk, ha jót teszünk, jó fog minket érni és így tovább. Hiszen a hasonló hasonlót vonz.
Azt is tudjuk, hogy ha adunk valamit, abban a pillanatban kapunk is. Életünkben csodálatos energiaegyensúly működik, ezt minden egyes apró részletben felfedezhetjük, ha képessé válunk az érzékelésére.
Ez az egyensúly nagyon fontos, mert visszavezethető sok probléma erre. Ha valaki nem érti, miért történnek vele rossz dolgok, miért nem sikerül valami, amiért sokat dolgozott, miért betegszik meg hirtelen, az mind visszavezethető erre, csak legyünk képesek kilépni egónk hatalmából és másképp tekinteni világunkra.
Kezdjük egészen az elejénél: mielőtt leszületünk, nagyon pontos tervezés, felkészülés történik. Lelkünk több szempontot figyelembe véve megtervezi a leszületése utáni életét, mit fog véghezvinni. Ezt egy szerződés-félében rögzíti is. Erről a tervezésről külön cikket lehetne írni, hiszen nagyon sok dolog befolyásolja, többek között az előző életeink minősége is, így sokszor már a tervezés előtt adott jó néhány dolog, amit meg kell tapasztalnunk az életünk során.
Mikor leszületünk, ez a szerződés életbe lép, és onnantól kezdve percre pontosan megtörténik minden.

A problémák ott kezdődnek, amikor elérkezünk egy feladathoz, aminek teljesítését elvállaltuk, mi azonban erről valahogy megfeledkeztünk és nem csinálunk semmit.
Ezt viszont az Égiek és a Világmindenség nem úgy tervezte, hogy elfelejtjük, hanem ők sorra adták nekünk a lehetőségeket, és az energiát, áldásuk volt rajtunk, hogy minderre képesek legyünk. Mivel nem teljesítettünk, a nekünk adott sok-sok energia ilyen szempontból kárba veszett. Ezt valahogy pótolni kell, hogy meglegyen az adok-kapok egyensúly. Ekkor vagy magunkra vállalunk még több feladatot, vagy elvonják tőlünk azt az energiamennyiséget.
Ilyenkor jelentkezhetnek betegségek, vagy sikertelenségek a sok munka ellenére, hiszen nem azt tesszük, amit nekünk tennünk kellene.

Ha valakit bántunk, nem szeretettel fordulunk felé, akkor is hasonló történik, mintegy magunk alatt vágjuk a fát, és a saját helyzetünkön rontunk. Érdemes feleleveníteni Jézus tanításait a hitről, a szeretetről, a békéről, az alázatról. Elgondolkodtató utána megnézni a keleti bölcseket, hogyan élnek, mekkora mennyiségű szeretet van bennük. De akár hazánkban is szétnézhetünk, ott vannak a Pálos szerzeteseink, akik csodálatra méltó életükkel megmutatták, mire is lehetnénk képesek. Ők voltak azok, akik minden bizonnyal 100%-ban azt végezték, amit leszületésük előtt elvállaltak.

Csodálkozunk azon, hogy nincsenek körülöttünk nagy változások. Nem is lesznek egészen addig, amíg mindenki el nem kezdi tenni azt, amit ő elvállalt. Amíg önismeretünk, lelkiismeretünk nincs olyan szinten, addig talán képtelenek is vagyunk megtalálni a szívünkhöz vezető utat, és elkezdeni a saját fejlődésünk útját járni. Abban a pillanatban, amint valaki igazán az útjára kerül és szeretetben, békében él, jól végzi a feladatait, segít másokat, teljesen megváltozik az élete.

Mit tehetünk? Először is: nem másokra kell mutogatni, hanem saját cselekedeteinket kell átértékelni. Észrevenni, hogy az élet lényege nem hatalomszerzésben, hanem a szeretetben és a békés létezésben rejlik. A felsőbb törvények is erre épülnek: ha tiszta szívből adsz, akkor megkapsz mindent, amire neked szükséged van. Ha ez alapján átértékeled az életedet, és nem önmagadat, hanem mások segítését helyezed előtérbe, mert tudod, hogy azzal neked is mindened meglesz, amire csak szükséged van, azon kívül, hogy folyamatos szeretetben és békében élsz, akkor az életedben csodálatos átalakulás mehet végbe. Mások segítésénél nagyobb kiváltság, nemesebb feladat nem létezik, mert ezen a módon vagyunk képesek bekerülni abba az örök, végtelen körforgásba, aminek egykor mindannyian részesei voltunk. Ahol nem ismertük a szükség és a hiány állapotát, csak a szeretet, a hit és a hála erejét. 

Read More

Pio atya - a csodák embere

Írhatnék életrajzi adatokat, elemezhetném a csodatételeit, évszámokat közölhetnék életének főbb állomásairól – de nem teszem. Igaz, bevallom, a témában született első írásom valóban ilyen volt. De ott mozgolódott bennem továbbra is egy gondolat, hogy ez tényleg hozzá méltó írás lenne?

Hamar rájöttem, hogy Pio atya különlegességét és nagyságát nem tudnám ezen írásommal minden igényt kielégítő módon kifejezni, éppen ezért megpróbálkozom annak a megfogalmazásával, hogy nekem mit jelent ő.

Az olvasó szeme előtt csak akkor kezd feltárulni ritkaságszámba menő élete, és az igazi jelentősége, amikor már számtalan életrajzi cikken átrágta magát, és megnézte a róla készült filmeket is. De a sok évszám és adat között hajlamosak vagyunk elsiklani a lényeg felett: nekünk mit adott az ő tevékenysége?

Ismerkedjünk meg vele közelebbről: Francesco szegény családból származott, szülei földműveléssel foglalkoztak, ő maga is állatokra vigyázott, így tanulmányait később kezdte meg. Kisgyermek kora óta látomásai voltak, Jézus és Szűz Mária tanította őt elmondása szerint. Nagyon fiatalon tudta, hogy barátnak akar állni, végül 15 éves korában sikerült csatlakoznia a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjéhez, ekkor kapta meg a Frater Pio nevet is. Innentől kezdődtek életében a szokatlannak számító történések. Ezek egyike volt a gyakran jelentkező lázroham, amikor közel 48°C-ra is felszökkent a láza. Igazán viszont a stigmák megjelenése ment csodaszámba.

A szentek mindig tanítanak minket valamire. Másabbak leszünk, miután megismertük őket. Pio atya élete is pontosan ilyen.  Minél többet olvastam róla, annál inkább megszerettem őt. Sokáig töprengtem azon, mi is fogott meg benne ennyire.

Aztán a filmet nézve észrevettem, hogy az ő személyét valami varázslat-féle lengi körül, amire csak kisgyermekkoromból emlékszem. Néztem őt és elhittem, hogy a csodák léteznek, szinte valóságosnak éreztem minden csodát. Azt hiszem ez az, ami benne ennyire eleven volt. Jött a századfordulón, a háborúban, és a maga egyszerűségével és végtelen alázatával megmutatta nekünk, hogy nem a világ szürkült be, hanem mi magunk. És lehet még csodálatos az élet, ha mi is elhisszük.

Még idős korában is olyan szemekkel nézte a nagyvilágot, amire manapság már csak a kisgyerekek képesek. Elhitte, hogy az élet maga varázslatos, és tudta, hogy léteznek csodák. Tudta, hogy amire teljes szívéből vágyik, az valóra válik. Végtelen szelídségének és közvetlenségének köszönhetően elnyerte az emberek bizalmát.

Talán ennek a gyermeki tisztaságnak volt köszönhető a számottevő ereje is:  a gondolatolvasás, a bilokáció, és a többi ritka képesség, amit ő sosem vallott magáénak, inkább hálával megköszönte az Égieknek.

Az én szememben azonban voltak sokkal nagyobb képességei az imént említetteknél: az a derű, ami egész életében jellemezte őt, az alázat, amivel a mindennapi feladatait tette, és az a mérhetetlen szeretet, amivel az Égiekre, és környezetére gondolt minden pillanatban. Ez az, ami igazán naggyá teszi őt, és amiről érdemes lenne példát vennünk.

Sokszor elvakítanak minket a képességek, és nem vesszük észre a látszat mögött a valóságot. 

Felmentjük magunkat a teljesítés alól, mondván, hogy nem vagyunk szentek, holott a felszín mögött észre sem vesszük az igaz értékeket, amik – szerintem – az igazi tanításuk. 

Pio atya a csodák embere. 

Jött, és megértette velünk, mennyire el vagyunk tévedve az igaz valóságtól. 

Mennyire messze járunk, amikor azt hisszük, csak az igaz, amit meg tudunk vizsgálni, csak az létezik, amit meg tudunk érteni. Ezt továbbra is őriznünk kellene, ezt az érzést be kellene építenünk az életünkben, és minden pillanatban elhinni: a világunk egy csoda.

1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták, romlatlan testéhez még ma is emberek ezrei zarándokolnak el. Nem csak életében örvendett nagy népszerűségnek, hanem a mai napig egyike a legkedveltebb szenteknek. 

Az életéről szóló film: 

Read More

A titokzatos Saint Germain: avagy a férfi, aki sosem hal meg

Összegyűjtöttem, amit róla találtam a neten, mivel régóta érdekel munkássága és az őt körüllengő misztikum.  Mindig is kíváncsi voltam, hogy ezekből mennyi lehet igaz és mi az, amit csak az élénk fantáziával megáldott emberek hozzátettek a történelem során.

 Feljegyzések a titokzatos grófról nagyon sokrétűek, viszont - bár sokan megkérdőjelezik létezését- arra, hogy valóban létező személy volt, komoly bizonyítékok vannak: a  francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is feljegyzések vannak róla.  Sok korabeli híres személyiséggel ált barátságban illetve ismertségben, kortársa Voltaire következőképp nyilatkozott róla: "aki mindent tud és soha nem hal meg". De ki is volt valójában ez a misztikus kiismerhetetlen gróf?

Tekintsük át élettörténetét:

A feljegyzések szerint, 1696-ban született, apja II. Rákóczi Ferenc fejedelem volt, így magyar felmenőkkel büszkélkedhetett, viszont politikai okok miatt már gyermek korában Párizsba került.

A beszámolók, feljegyzések alapján, a  gróf személyéről először 1710-es velencei látogatása kapcsán esik szó mikor is megjelenésében egy középkorú, nagyjából 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű és barna hajú, igen ízlésesen öltözködő, jó módú férfiként említik. Utazásai során bejáratossá vált több európai királyi udvarba. XV. Lajosnak barátja és tanácsadója, a királyi családnak meghitt ismerőse volt. Franciaországi tartózkodása alatt Chambord királyi kastélyában biztosított szállást neki XV. Lajos. Az elbeszélések szerint a Gróf gyakori esti vendége volt a királynak és családjának. 1737-1742 között a perzsa Sah udvarában tartózkodott. Oroszországban is élt III. Péter uralkodása alatt egészen annak trónfosztásáig, illetve II. Katalin trónra lépéséig. Híres volt nyelvtudásáról, folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritul, arabul, kínaiul, és bizonyos források szerint származása miatt magyarul is. Másik érdekesség róla, hogy tökéletesen használta szinkronban mindkét kezét, képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kézzel.

Udvari és arisztokrata körökben a gróf a műveltsége, tehetsége és különleges képességei miatt mindig a társaság középpontja volt. Egyéb szemtanúk is azt bizonyítják, hogy a híres grófnak birtokában volt az az alkímiai por, amellyel alapfémeket színarannyá tudott transzmutálni. Kortársai feljegyzései igazolják, hogy ezt a kísérletet legalább két ízben a nyilvánosság előtt bemutatta. Marquis de Valbelle meglátogatta laboratóriumában Saint-Germain-t s ez alkalommal a grófot olvasztókemencéje mellett buzgólkodva találta. A gróf egy hat frankos pénzdarabot kért a Marquistól, amit valami különös anyaggal bevont s azután az olvasztókemence kis tüzénél hevíteni kezdte. Marquis de Valbelle látta, amint a pénzdarab megváltoztatja a színét s lassan izzó vörössé válik. Néhány perccel később, amikor a pénzdarab kissé lehűlt, a gróf kivette a hűtőedényből és visszaadta a Marquisnak. Többé már nem ezüst volt, hanem a legtisztább arany. A transzmutáció tökéletesen sikerült. Ez a pénzdarab Comtesse d,Adhemar birtokában volt egészen 1786-ig, amikor titokban ellopták tőle.

Egy másik érdekes történet:

A Gróf életmódjáról a források egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy feltételezett mesés gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, sőt szinte spártai volt. Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában, amíg a vendégsereg falatozott, ő színes történetekkel szórakoztatta az egybegyűlteket. Étrendjének alapját, ahogy azt tudni lehet, különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Ezen kívül gyümölcsöket és mézet fogyasztott, alkoholt nem ivott. Elvonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott. A legnagyobb talány vele kapcsolatban az az ún. örök élet elixírje, melynek a források szerint birtokában volt. Visszafogott életmódja és ennek a bizonyos elixírnek a rendszeres fogyasztása biztosította hihetetlenül hosszú életét.

A gróf okkult tudásának forrása teljességgel ismeretlen. Azonban úgy tűnik, hogy nem csupán a legmélyebb bölcsességnek volt birtokában, hanem azt a gyakorlatba is maradéktalanul átvitte.

Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterika alapelveiben. A meditáció és a koncentráció keleti módszerét gyakorolta.

Aki számára ezek a dolgok hihetetlenek, mert tény, hogy nem mindennapi dolgokról szólnak a feljegyzések, azok elég ha csak arra gondolnak, hogy ezek a dolgok csak számunkra, nyugati emberek számára furcsák, mint ahogy előző cikkemben erre ki is tértem.
Nálunk teljesen más a szemlélet és az ilyen dolgok hallatán rögtön bűvész trükkökre asszociálunk.
Pedig a gróf életével azt bizonyította, hogy európai ember is érhet el magas szinteket, nem csak kolostorokban lehet megvilágosodni.
Munkássága valószínűleg sokkal mélyrehatóbb volt, és hatása is nagyobb jelen korunkra, mint azt gondolnánk.

források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Germain_gr%C3%B3f
http://www.hermit.hu/php/index.php?com=tajekoztato_cikk&tajekoztato_id=57&tajekoztato_kategoria=hermetika&tema=Hermetika

Read More

A szeretet értelmezése

Felmerül a kérdés, mi a célravezetőbb: mindenkiben kizárólag  a szeretetet látni és szeretetet adni, vagy a sokak által kedvelt harciasabb szemlélet, amikor ha kell, odamész, és jól megmondod a dolgokat, még ha az sokaknak nem tetszik akkor is. Persze jó szándékból teszed, hogy észrevegye magát az illető és ezzel segíts neki, tehát félreértés ne essék, nem indulatos kötözködésről van szó, csupán a drasztikusabb módja az emberek felébresztésének.

Mint sok más esetben, véleményem szerint itt is a középút a célravezető és járható, semmiképp sem a szélsőség.

Hiszen egyazon dolognak a két oldala mindkét megközelítés.

Hiába van annyi szeretet valakiben, mint 3 vagon plüss szivecskében, hogyha hagyja, hogy megöljék benne a külső tényezők, vagy szétlopják, mielőtt ő oszthatná szét, mivel nem védi meg önmagát, nem harcol. Így szépen lassan kiég.  Ne feledjük a Szentek is azt hirdették, hogy a szeretetért harcolni kell. Érték, amit meg kell védelmezni akár életed árán is.
Tehát fordulj szeretettel mindenki felé és a hibát mindig magadban keresd ne másokban, ha ellenérzésed van valakivel kapcsolatban. Ne félj érzéseidet kimutatni, hiszen ha őszinték nincs mit rejtegetni rajtuk, mindenkinek a szeretetet add át és megváltozik teljesen. Hogyha nem tudja befogadni az még az ő szintjét, mutatja, de figyelj, hogy ne ítélj meg senkit.

Ugyanakkor hiába a jó szándék, az eszme vagy a nemes cél, ha nem szívből cselekszünk és erőszakkal vagy más eszközökkel akarjuk kiharcolni amiért küzdünk. A végére már mi sem leszünk önmagunk, mivel a bennünk lévő szeretet nélkül az eszméink is eltorzulnak nagyon hamar. Kifordulunk önmagunkból úgy, hogy azt észre sem vesszük és a nagy harcban végül azt is elfelejtjük miért is harcoltunk valójában.

Ne feledjük, a SZER etet, a GYŰL ölet.

Vagyis ha felgyűlnek bennünk az indulatok az előbb utóbb valamilyen negatív pusztító formában le fog csapódni…vagy saját magunkon vagy másokon.

Összefoglalva: a  szeretet nem arról szól, hogy szétfolyunk, mint karácsonyi gyertyán a viasz vagy úgy csöpögünk mint egy olvadozó fagyi a kairói vidámparkban, mert nem ezek számítanak hanem a tettek.

Az, hogy amikor kikell állni valami mellet akkor a benned lévő szeretetted erejével kiállsz-e mellette. És, hogy ezáltal mennyivel válik jobbá általad a világ.

Read More

Az ambíciótól az értelemig

 Ma egy nagyon különleges filmet szeretnék bemutatni, amiről azt gondolom, hogy mindenkinek meg kellene nézni életében legalább egyszer. Az ambíciótól az értelemig c. filmről van szó, ami tulajdonképpen minden főbb gondolatot magában foglal, ami a spirituális fejlődés alapjainak számítanak. Több vonulattal találkozhatunk, több szemszögből ismertetik meg a nézővel, hogyan lehet spirituális útra kanyarodni az élet bármely területéről.

Talán a legfőbb erénye, hogy a spiritualitást hétköznapiként, élet közeliként mutatja be. Olyasvalaminek, amire bárki képes, ami mindenkiben ott van. Nagy hangsúlyt fektet az egóra, és annak negatív hatásaira. Felnyitja az emberek szemét, olyan témákat feszeget, amit a mai társadalmunk általában figyelmen kívül hagy.

A kapitalista társadalom mozgatórugója a kapzsiság és az elégedetlenség. Mert soha nem jó az, ami van. Mindig mindenből a legjobb és legújabb kell. Úgy viselkedünk, mintha egyszerűen elengedhetetlenül szükségeltetnének ezek a dolgok a további életben maradásunk érdekében. Teljesen elfelejtjük, hogy kik is vagyunk. Nem hallgatunk magunkra, a külvilágból próbáljuk kideríteni, kik is vagyunk. Vagy inkább: kik legyünk? Mi az, amit a legtöbben elfogadnak? Mi most a felkapott? Mi az, ami tiszteletet vált ki az emberekből? És sokan egy életet élnek le úgy, hogy egy pillanatig sem érezték az életüket magukénak…

Elgondolkodtat, és szinte provokálja a nézőt, hogy tegye fel ő is magában a filmben elhangzó kérdéseket. Gondolkodjon el a mondanivalóján, és ha kell, változtasson. Lássa meg a különbséget az olyan élet között, amit a szíve irányít és az olyan között, amit a külvilág. Rövidtávon talán mindenkinek az a kényelmesebb, ha a külvilágra hallgat, de elfelejti, hogy ilyen hozzáállással nagyon is múlandó, és mikor eljön jelen élete utolsó perce, mégis mit fog gondolni?  

Egy csodálatos film az út és a válaszok kereséséről, ajánlom mindenkinek.

Read More

Változás szele

Elérkeztünk a változás évéhez – legalábbis azok szerint, akik valamelyest jelentőséget tulajdonítanak ősi népek jóslatainak. 2012 sokak szerint vízválasztó mind spirituális mind tudományos szempontból. Valóban megérett az emberiség egy nagy változáshoz? Ezt sosem tudhatjuk. Azonban tény, hogy hamarosan valami gyökeres változásra szükségünk lesz, ugyanis ez az életforma, amire jelenleg berendezkedtünk, nem sokáig tartható fenn.  Mind spirituális, mind fizikai értelemben létezésünk új szintre emelkedhet egy sok-sok éven át tartó folyamat eredményeképp.

Számtalan honlapon olvasható, mikor milyen energiák érkeznek le, médiumi közvetítésekből is értesülhetünk a legújabb energiákról. Ezekbe nem szeretnék belefolyni, bárki rákereshet neten, és kedvére tájékozódhat. Valójában ahány honlap, annyi félét lehet olvasni.

Kétes eredetű információk helyett jobb szeretnék tényekre alapozni.  

Bizonyított tény, hogy bolygónkat érő energiák egyre magasabb frekvenciájúak, ezek változásokat indítanak be mind a Földön, mind a szervezetünkben. Ezért van az néha, hogy elektromos készülékeinkben zavar keletkezik, illetve mi magunk is feszültebbek vagyunk, mint máskor. Mint ahogy azt is bebizonyították csillagászok, hogy beléptünk a foton övbe. Ez is jelzi, hogy most már teljesen más energiákkal van dolgunk. Ezekhez alkalmazkodnunk kell valamilyen módon. A következőkben ezzel kapcsolatosan szeretném kifejteni a véleményemet.

Változás van, ezen felesleges vitatkozni. Mindig is volt, mindig is lesz. Mint ahogy a természetben is láthatjuk, megfigyelhető egy bizonyos periodicitás, úgy globálisabb szinten a bolygónk életében is zajlik.

Szeretnék nem különösen nagy figyelmet tulajdonítani 2012-nek, mert úgy gondolom, hogy gyökeres változás egy év alatt nem következhet be. A természetben sincsenek radikális változások, sokkal inkább alig észrevehető, viszont annál alaposabb átmenet figyelhető meg.

Ami ebben az évben jellemző, az inkább a vízválasztó funkció. Az élet minden területén megfigyelhető, hogy nincs köztes átmenet, valami miatt mindannyian a szélsőségek felé tendálunk. Valamilyen okból kifolyólag a bolygónk változása, minket is változásra sarkall.

Megmutatja, hogy mi az, amit el kell engednünk, mert nincs többé rá szükségünk. Épp ezért kerülünk szélsőséges helyzetbe, hogy észrevegyük, mire nincs már szükségünk. Mikor készen állunk arra, hogy ezen változtassunk, lényünk új minőségbe emelkedik. Ez is egy hosszabb folyamat, egyszerre csak egy részlet változik.

Néha olyan érzése lehet az embernek, mintha eddig egy nagy házat épített volna fel, és most pedig szétszedi apró téglákra, és egyesével átnézi, hogy mi az, ami maradhat, és mi az, amit le kell cserélni, át kell alakítani.

Ez az időszak pontosan erről szól. Eddig túlságosan materialista módon gondolkodtunk, most viszont szerencsére már a köztudatban is elterjed, hogy lehet, a valóság sokkal több annál, mint amit a két szemünkkel látunk, és kézzel meg tudunk fogni. Elvégre elég csak arra gondolni, hogy a gondolatainkat, belső érzéseinket sem látjuk, mégis tudjuk, hogy léteznek. Így lesz ez talán idővel más dolgokkal is, amikor érzékelésünket finomítjuk, és eddig ismeretlen dolgokat észlelhetünk.

Rájövünk, hogy sokkal többek vagyunk anyagi létezésünknél. Sokak szerint világunkban minden csak illúzió. Vannak, akik állítják, hogy az idő sem más, mint illúzió. Mert nem létezik a múlt, a jövő, csak a jelen. Ha átállítjuk magunkat erre – ami nem kis munka, hiszen eddig gyökeres ellentétjét hallhattuk mindenhonnan – akkor rájövünk, hogy a jelenünk formálja a jövőt. Mi pedig a jelenünket formáljuk a gondolatainkkal. Szóval akkor a gondolataink hatással vannak a fizikai világunkra?

Egyértelműen. Nem csak azért, mert gondolatainknak megfelelően cselekszünk, hanem azért is, mert gondolataink finom rezgéssel rendelkeznek, amik befolyásolják környezetünket. A vonzás törvényéről bizonyára minden spirituális érdeklődésű ember hallott már.

És mit tehetünk mi ebben az időszakban? Nos, azt hiszem annyit mindenképp, hogy újragondoljuk magunkat. Megváltoztatjuk magunkat. Átformáljuk az eddig berögzült gondolatformákat. És áldozatokat is hozunk. Mert változás nincs lemondás nélkül. Lemondásnak számít az is, ami már nyomja a vállunkat, mert felesleges teherként cipeljük magunkkal. Csak mélyen a szívünkbe kell nézni, és egyből tudni fogjuk, miben szükséges változnunk azért, hogy felszabadultabbá, boldogabbá válhassunk. Néha nem is gondolnánk tehernek azt, ami valójában hátráltat minket. Olyan, mintha eddig mindenki szíve mélyen aludt volna, és most ébredezne. Sokat felejtettünk, sok dolgot mélyen eltemettünk magunkban az utóbbi időben. Ezeket kell most előhalásznunk és felelevenítenünk.

A változás önmagunkon belül a saját hozzájárulásunk és segédkezésünk nélkül nem fog végbe menni. Ezért sem hiszek abban, amikor honlapokon olvasom, hogy ilyenné meg olyanná válunk. Igen, a lehetőség meg van arra jelen időben, hogy elérhetjük azt a bizonyos szintet. De ahhoz, saját erőnkből változni kell. Saját döntésünk kell legyen az, hogy lépést tartunk a változásokkal, és átformáljuk az életünket. Amíg ez nincs meg, addig átütő eredmény sem születik.

 Sokan kérdezhetik, hogy akkor mégis miben másabb most, hiszen régen is, ha valaki akart meg tudott változni. Véleményem szerint azért számít most az életünk különlegesebbnek, mert aki elhatározza, hogy változtat, kitisztul, annak sokkal könnyebb, mert minden őt segíti.

Hogy miben változhatunk? Táplálkozásunktól kezdve gondolatainkig gyakorlatilag mindenben. A sok adalékanyag a mű ételekben elménket és testünket is gyakorlatilag elkábította. El is felejtettük már, milyen is a természet ajándékának igazi finomsága, az kétkezi munkánk gyümölcse. Hogy mennyivel finomabb ételeket készíthetünk természetes, tiszta alapanyagokból otthon, beleadva szívünk-lelkünk legjavát. Elfelejtettük azt is, hogy ha rámosolygunk a világra, az visszamosolyog ránk. Azonban ehhez először nekünk kell mosolyogni. Nekünk kell megtenni az első lépést, nem várhatunk másra. A saját életünkbe csak mi hozhatunk boldogságot, nem kell hát másra várni.

És mindenek előtt: megtanuljuk szeretni önmagunkat. Úgy, ahogy vagyunk. Az, hogy az előbbiekben az átformálásról írtam, csupán annyit tesz, hogy azokat a kötelékeket, terheket formáljuk át, ami önnön létezésünket korlátozza, nem enged kiteljesedni minket. Van ebből bőven, mert jelen világunk nem a lelkünknek kedvez és mindenki sok sérülést halmozott fel. Ezektől kell megszabadulni. És úgy élni, ami a szívünkben van. Olyan életet alakítani magunknak, amit a szívünk diktál. Minden egyes pillanatban.

„Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (...) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.”                                                                                                           /Szepes Mária/

Read More

Kit nevezhetünk harcosnak?

 A küzdősportok és a harcművészetek között van egy lényeges különbség. Küzdősportnak nevezhetünk bármit, aminek a lényege, hogy legyőzzük a másik felet, a harcművészetek, viszont mindig a magunk felé irányuló küzdelmet hangsúlyozzák. Önmagunk csiszolása lelkünk edzése a cél. Mindez azért, hogy saját magunkat legyőzzük, szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, félelmeinkel, hogy aztán ha vége a belső harcoknak, béke költözzön szívünkbe. Ezért a békéért küzd az összes harcművész. Az ellenfeleink sem ellenségeink, csupán segítenek rávilágítani saját gyengeségeinkre. Van viszont egy életforma, amit nem azonosíthatunk csupán azzal, hogy valaki harcművészetet tanul. A harcos annál sokkal több.

A harcos nem haragszik ellenfelére, nem gyűlöli, mert tudja, hogy ő sem rossz, csupán tudatlan, nem ért fejlődésének arra a szintjére, amikor felismeri saját hibáit, vagy egyszerűen csak más elveket vall. Ha ellenfelében zavarja valami, tudja, hogy magában kell keresnie a hibát, nem a másikban, és addig keresi lelke mélyén megbúvó tüskét, míg hamuvá nem tudja égetni végtelen hite tüzében, így edzve lelkét kikezdhetetlenné. Mindig arra törekszik, hogy minden feladatot hibátlanul oldjon meg, tudása legjavát adva, de ha mégis hibát vét, ahelyett hogy magába roskadna, és önmaga ellen fordulna haragja, áldásként fogja fel, hogy még életben van és tanulhatott az esetből. Mindig tanulni akar mindenből. A harcos nem könyvekből tanul, a harcost a tapasztalata teszi harcossá a megtapasztalás edzi élete végéig, s talán még tovább is.

A harcosra legbelül nincs hatással a környezete, lelke mindig derűs, legyenek jók vagy rosszak a körülmények, viszont mindig alkalmazkodik az adott viszonyokhoz. Tudja, hogy nem léteznek problémák, csupán megoldásra váró feladatok, és így tekint a világra. Tudja, hogy nem ő a legjobb, mert egy folyton fejlődő, változó világban, sosincsen egy állandó legjobb, így tudja, hogy nem is legyőzhetetlen, viszont mérhetetlen alázata és józansága megvédi őt attól, hogy tőrbe csalják.

Sosem merül el annyira egy helyzetben, hogy ne tudja átlátni, mert tudja, amint elveszti objektivitását, sebezhetővé válik. Fölöslegesen nem fitogtatja erejét, de ha használnia kell, nem fél senkitől és semmitől. Mivel folyton a jelenben él, nem nyugtalanítja se a múltja se a jövője. Saját útját járja, így tudja, hogy nem kell a jövővel foglalkoznia, csupán azzal, hogy a jelenben az útján maradjon, és azon haladjon tovább, bármerre is vigye aztán. A harcost az különbözteti meg másoktól, hogy megállíthatatlan. Nem azért, mert sosem kerül padlóra, hanem azért mert ahányszor elbukik, annyiszor áll fel, s miután lerázta magáról a fájdalmát, nagyobb lendülettel megy tovább, mint előtte.

A vereséget is méltósággal fogadja, és nem tűri, hogy bárki is megsajnálja, mint ahogyan ő sem sajnál senkit, de segíteni akar mindenkin.

S hogy megtörhetetlen-e?

A válaszban benne van a lényege, mellyel egy mondatban kifejezhető egész lénye:

Testét nehéz megtörni, lelkét lehetetlen.

Read More

Indigó téma

Akik nem értenék miről is van szó és a címből valami töltőtollpatron reklámra gondolnának, azok számára nagyon gyorsan és lényegre törően szeretném felvázolni miről is van szó,  aztán szeretném saját véleményemet kifejteni  ezzel kapcsolatban.

Úgy a 60-as 70 es évektől elkezdtek egyre nagyobb „koncentrációban” születni olyan gyerekek, akiknek aura színe indigókék volt. innen is a nevük, hogy indigó gyerekek. Sokan születtek még a hippi generációban is de számuk egyre növekedett, míg a 90-es években érte el a csúcspontot. De miért is olyan különleges ez a jelenség, hiszen minden féle auraszínnel rendelkező emberek léteznek, miért lenne különleges az indigókék? A válasz egyszerű. Nem különleges, csupán egy fejlettségi szintet tükröz. Mit is jelent az indigó szín?

Aki jártas a keleti kultúrákban vagy spirituálisan képzettebb, az  tudja, hogy a különböző csakrákhoz különböző színeket rendelhetünk. Az indigó kék a 3. szem csakrának a színe, vagyis a tisztán látásé, intuícióé.

E fölött következik a korona csakra, tehát egy nagy spirituális fejlettséget mutat, ha valakinek az aurájában megjelenik az indigó, esetleg lila szín. Fontos, hogy lássuk azt, hogy indigó aurájú emberek mindig is születtek a történelem során, most csupán arról van szó, hogy  kimutathatóan megnövekedett a számuk. Ez semmiképpen sem lehet véletlen. Úgy tartják, az ő feladatuk, hogy felkészítsék az idősebb generációt a közelgő korszakváltásra, átformálják a társadalmat. Harcias természetük miatt mindennel szembe mennek, amiről érzik, hogy hamis, és a régi pénzközpontú érzéketlen világhoz kötődik. Sok felületes szülő  pszichológushoz  viszi  őket, és gyógyszerekkel elnyomják képességeiket. Szerencsére mára már sok tanár, tanító is hallott a jelenségről, így fel is ismerik ezeket a gyerekeket. Fontos leszögezni, hogy ezek a gyerekek nem betegek, csupán nem tudják elviselni az igazságtalanságokat, illetve ha nem egyenlő félként kezelik őket. Legtöbbjük olyan képességekkel bír, melyek számunkra természetesek, viszont átlag felnőtt ezeket a parajelenségek közé sorolná. Ilyen például a jövőbe látás, telekinézis, tisztán látás , tisztán hallás stb. 
A 90es évek 2. felétől csökkent a számuk és inkább egy új csoport a kristály gyermekek születtek le.
Ők már sokkal békésebbek, viszont az indigók legerősebb generációja akik a 80as évek végén 90es évek ején születtek, mára  20-on évesek.

Nagy részük nem definiálta önmagát, sokan nem is hallottak még erről a jelenségről, viselkedésük mégis tükrözi a jellemzőiket.

Interneten rengeteg  tesztet találhatunk, amiből kiderül, hogy indigók vagyunk, vagy sem, ezek ellenére ne felejtsük el, hogy a mint a névben is látjuk az aura színe a mérvadó.
Személy szerint én  3 évvel ezelőtt találkoztam először ezzel a kifejezéssel, hogy indigó gyerekek, indigó fiatalok. Azóta jobban belemélyedtem a témába, és sok honlapot, elemzést, tanulmányt, cikket végigolvastam. Indigó fórumokat is előszeretettel látogattam egy időben.
Amiket a fórumokon tapasztaltam arról szeretnék egy kicsit írni, mert ez a valóság szerintem, nem pedig amit olyanok írnak akik saját maguk kívülállók. Sokan vannak akik „indigószakértőként” meg akarják fejteni mi nekik a jó , mi jár a fejükben stb.

Az észrevételem a következő :
A fiataloknak van egy rétege aki úgymond divatból indigó. Trendi ez a dolog most,és úgy gondolja, ki akar tűnni valamivel, mivel a tesztek nagy része rá illik,így meg is nyugtatja magát, hogy ide tartozik. Egyfajta önigazolás ez. Viszont ezek mögött nincs valódi tartalom. Ezért őket könnyű kiszűrni, akár egy internetes fórum hasábjain is.
Elég sok indigó ismerősöm van, és jellemző rájuk, hogy ragaszkodnak saját igazukhoz, és gyakran nehezen fogadnak be olyan új dolgokat, amelyek esetleg megváltoztatnák a világképüket. Ez a makacsságukból fakad, illetve, hogy sokan közülük fensőbb rendűnek képzelik magukat.
Vannak közöttük, akik visszaélnek tudásukkal, erejükkel. Nekik kellene megérteniük, hogy attól hogy indigónak születtek, nem helyezhetik mások fölé magukat. Az ilyen embereken sokkal nagyobb a felelősség, hiszen hatalmas feladatuk van, sok ember rájuk vár, hogy mutassa nekik az utat. Így nekik kellene a legnagyobb alázatot tanúsítaniuk.

Sokan gondolják, hogy kiválasztottak, kiváltságosak, pedig ez nem kiváltság, hanem felelősség.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik felismerték leszületésük valódi célját, és saját útjukon járva segítenek másokat a fejlődésükben, az élet különböző területein.
Hallottam már nem egy indigótól, hogy  ők az evolúció következő lépcsőfoka stb. Hajlamosak beleveszni abba, hogy utálják a mostani rendszert, és csak rombolni akarnak. Ez valójában a könnyebbik út, mert rombolni mindenki tud, valójában ezzel csak frusztrációjukat élik ki mivel ők is tehetetlennek érzik magukat. Romboláshoz ugyanis nem kell tudás, azt bárki meg tudja csinálni. Hatalmas a különbség aközött, hogy ész nélkül rombol valaki, vagy hogy fellép bizonyos dolgokkal szemben és kiáll a saját és mások igazáért. Az utóbbihoz, sokkal nagyobb bátorság kell.
Látható, hogy az agresszivitás megjelenése a kilátástalanság és a mélyen felgyülemlett és megbújó félelmek kivetülése. Ezek a fiatalok nagyrészt nem kapták meg a megfelelő támogatást szülői részről, mivel a szülők legtöbbször nem spirituálisok így nem is veszik komolyan a gyereket. Ezért azok, ahogy felnőttek, elkezdték keresni, hogy miért mások mint a többi, és kapaszkodókat kerestek az életben, így mindegyikük világnézete nagyban függ azoktól a benyomásoktól, amik fejlődésük életük során érték őket, miközben önmagukat keresték.
Amiket felsoroltam nagyobb problémák mint gondolnánk. Ugyanis az indigó jelenség akár elfogadjuk akár nem, létezik, legfeljebb szemet hunyhatunk fölötte. Nem szeretnék általánosítani mivel nem szeretnék abba a hibába esni mint a legtöbb „szakember”, hogy általánosít és már-már belemagyarázás szinten elemzi őket.

Cikkemben próbáltam rávilágítani a problémákra, amivel kevesen foglalkoznak, mert csak a felszínre figyelnek. Az indigó jelenség viszont egy nagyon is valós dolog, amivel foglalkoznunk kell.

Read More

Ez itt a reklám helye

 Sokan mondhatják, hogy demagóg üres vacak, amivel el akarnak adni egy ócska cipőt…de szerintem pedig most nem ezt kell nézni, hanem a tartalmat és benne van minden, ami a lényeg . Az értéket kell keresni mindenben, erre kellene már rászokni. Ha ezzel a videóval kelne minden ember és eszerint élne,  sok minden másképp lenne itt, az egyszer biztos…

Read More

Az MLM és a spiritualitás?

Mai cikkem nem egy túl szokványos témáról fog szólni, ugyanakkor elég sokakat érinthet. A pár hete volt ugyanis, hogy felhívott az egyik barátom azzal, hogy van egy új üzlet és nem érdekelne-e esetleg. Fogadott a sablonszöveg: jó kereseti lehetőség, sok szabadidő stb.

 Bizonyára sokan hallottatok már az úgynevezett MLM rendszerről, MLM rendszerben működő vállalkozásokról (lásd pl. Nuskin, Forever living, Tiens). Mivel ez az egész eléggé lejáratódott már és negatív fennhangja van, sokan a mikro franchise megnevezést használják már inkább. Tehát mint kiderült barátom is egy ilyen vállalkozásba próbált bevonni. Mivel érdekelt a dolog és volt egy kis szabadidőm végighallgattam, hogy mégis miről van szó, és hamarosan odáig jutottunk a dologgal, hogy elmentem merő kíváncsiságból egy  úgynevezett "open"-re (cégbemutatóra).

Cégnevet direkt nem említek, de azt tudnotok kell, hogy ezeknek a cégeknek az ismertető jegye, hogy mindegyik egyedülállónak titulálja magát, és azt hangoztatja, hogy ez MÁS, mint a többi.

Az elején fontos leszögeznem, hogy igenis van különbség is az MLM cégek között én most konkrétan az egyikről szeretnék írni, amivel kapcsolatba kerültem. Az összes közül én ezt a céget tartom a legkomolyabbnak, viszont jócskán voltak olyan dolgok, amik zavartak. Kezdetnek, akik nem lennének még képben, azok számára ismertetem a rendszert. Az MLM lényege, mint ahogy a nevéből is következtethetünk (multi level marketing), a hálózat építés. A hagyományos vállalkozás úgy nézne ki, hogy van ugye a termelő, akinek van egy adott terméke, és vannak a kis- illetve nagykereskedők, akiken keresztül eljut a fogyasztókhoz. Ezzel a klasszikus mintával ellentétben az  MLM lényege, hogy van a cég ami az adott terméket szolgáltatja, és a cég értékesítőkön keresztül, közvetlenül forgalmazza termékeit. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy neked valaki szól, hogy vásárolj tőle xy-terméket, illetve mellékesen megjegyzi, ha van kedved, te is csatlakozhatsz az üzlethez, mint „vállalkozó”. Ebben ez esetben te is üzletépítővé válsz a regisztráció után és te is másokat fogsz tudni beszervezni.

A dolog nagy titka, hogy minden beszervezett ember munkája után te % -ot fogsz kapni.

Így, ha nagyon ügyes valaki, egy idő után eljuthat a piramis azon szintjére ahol már munka nélkül is csak jön a pénz abból, hogy mások dolgoznak helyette.

Nézzük akkor az érveket és ellenérveket.

Akik támadják a rendszert, azzal érvelnek, hogy lehúzás az egész, mivel az MLM-es termékekre jellemző, hogy nem a legolcsóbbak, általában árban prémium kategóriáról beszélünk, 10 000 Ft-os nagyságrendű étrend kiegészítőkről stb.,

és a magas ár azért szükséges, hogy ki lehessen fizetni belőle a piramis magasabb részein ücsörgő egyéneket,  akik már semmit nem dolgoznak az egészen.

Sokan viszont a hálózatépítésben látják a jövőt és úgy gondolják, hogy elterjedése egyre szélesebb spektrumra fog kiterjedni, mivel sok szempontból optimálisabb, praktikusabb, mint a hagyományos értékesítés. Ha MLM rendszerben vásárolunk, közvetlenül a központtól rendelünk. Nyilván a közvetítő segítségével, viszont nincs szükség külön boltokra stb. így irányt mutat a jövőbe ahol valószínűleg az internetes kereskedelem lesz az egyik legelfogadottabb forma,(illetve én személy szerint örülnék a cserekereskedelem újbóli térhódításának is ha már szóba jött a téma) és persze a másik fő indok, hogy közvetlen, és az emberi kapcsolatokra alapoz, mivel általában barátodat, bizalmasaidat keresed meg azzal, amit el akarsz adni. Legalábbis az oktató programjaikon ezt tanítják (igen, ilyen is van a legtöbb cégnél).

Ez itt megint egy kulcsfontosságú téma, mivel úgy gondolom, ha valaki korrekt módon, nem rátukmálva akarja eladni termékeit, hanem csupán megemlíti az ismerőseinek, akkor ezzel semmi baj, és csak erősíti az emberi kapcsolatokat. Ilyen szinten az MLM elterjedése megalapozott és hosszú távú lehet a jövője. Viszont a legtöbben azt a módszert követik, amit az oktató programokban hallanak, vagyis add fel a barátságaidat, az a fontos, hogy vegyenek tőled, ha nem vesznek nem is igazi barátok. Ha valakinek a baráti köre nem csupa milliomosból áll, akkor problémát okozhat odamenni egy régi ismerőshöz, hogy „figyelj, vegyél már egy 20 000 Ft-os vitamint”.

 Itt kanyarodnék át az egész MLM rendszert körüllengő ideológiára.  Az egész nem egy rossz gondolaton alapszik.  Egy amerikai típusú sikerorientált mentalitásra próbálják az embereket ránevelni, ami nem feltétlen baj. A” A titok” és a pozitív gondolkodás az, amire alapoznak, ez adja a spirituális hátterét az egésznek úgymond. Én szerintem ez egy jó gondolat lenne alapjában véve, hiszen ha valaki tényleg szívvel lélekkel csinálja az üzletet és alkalmazza ezeket a dolgokat a gyakorlatban, valóban elérhet sikereket, és össze tudja kötni az munkát a spirituális fejlődéssel, ami egy kiegyensúlyozott élethez vezet. A problémám ott kezdődik, hogy bármenyire is lehet egy cég formabontó és spirituális ideológiákat felhasználó, az ami az üzletet mozgatja, az a pénz, és mivel a kapitalista rendszer fogaskereke ez is, ezért, hogy forradalmian új üzleti struktúrát akarjunk kialakítani, ebből a pénzközpontúságból kellene kilépni. Ha valaki képes lenne egy tiszta vonalat létrehozni, ami szakít az eddigi betanult  kliséktől az valóban hozhatna változást ebben az ágazatban. Addig viszont ezek a cégek ékes példái annak, hogyan lehet a spirituális tudást rosszra használni, vagyis egyéni hatalomvágy és pénzéhség kielégítésére. A termékbemutatókon illetve toborzó rendezvényeken, ahol a céget mutatják be, erősen az emberek érzelmeire hatnak és megpróbálják gyakorlatilag manipulálni a tudatot minden téren. Az emberek vágyait akarják felszínre hozni, ki ne akarna egy szép házat, nagy autót stb., és ez mind elérhető! Csak higgy benne… Arról már nem beszélnek, hogy ettől még nem feltétlen lesz boldog az illető. Akinek kicsit dezsavűje van, nem véletlen, hiszen egy korábbi cikkemben, ahol a Titokról írtam szintén ezekről a félreértelmezésekről beszéltem... Átlagember számára hamar szemet szúrhat, hogy a cég emberei kifelé akármennyire is mutatják, hogy mennyire sikeresek és igazi karizmatikus egyéniségek megnyerő stílussal, akiknek húúde bejött az élet, igazából egyik sem egyéniség, mivel sablonokat használnak és gyakorlatilag mind egyformák. Olyan gépezet ez, ami szépen lassan céges zombikat nevel az embereikből, mielőtt észbe kaphatnának. Jellemző rájuk, hogy hirdetik mennyire szabad ez a fajta munka és, hogy mennyi mellette a szabadidőd, saját magadat adhatod stb. Ehhez képest legalább annyi a megkötés és az, amivel bekorlátozzák kreativitásod, mint bármely másik átlagos munkahelyen.

 Úgy gondolom, az üzleti struktúra önmagában nem lenne rossz a közvetlenség miatt, csupán a hatalmas árak miatt rablásnak tűnik az egész, azért hogy a piramis tetején lévők megszedhessék magukat. Az ideológiai háttér sem rossz alapjait tekintve, egyszerűen csak arról van szó, hogy ezeket a pozitívumokat kellene átvinni a hétköznapi életbe. Ez egyszerűbb, mint gondolnánk. Ha egymástól vásárolunk és helyi piacokon ismerősöktől szerezzük be az alapanyagokat, és kiépítjük saját „hálózatunkat” a kistermelők között, ugyanakkor életünket pozitív életszemlélettel éljük, és nem állítunk fölösleges korlátokat magunk elé, akkor máris átültettük a használható gondolatokat, ötleteket, egy előremutató és tiszta formába, a kapitalista gépezet posványából.

Read More

A spiritualitás alapjai: beavatások

 Ha megvizsgáljuk először a szót, magáért beszél,  mivel megmagyarázza saját jelentését, hiszen beavatottnak lenni annyit tesz, mint beljebb kerülni saját önvalónkba, közelebb kerülni valódi  lényünkhöz. Az ezotéria szó jelentése is nem véletlenül belső kört jelent. A beavatás ugyanakkor jelenti a Forráshoz való közeledést is, olyan tudást elnyerését, ami közelebb visz minket a Központhoz, ezzel magasabb nézőpontba is kerülünk, megváltozik a rálátásunk bizonyos dolgokra. Az ősidőkben, amikor még megvolt a közvetlen kapcsolatuk az embereknek a természettel és az égi erőkkel, nem volt szükség beavatottságra, hiszen minden szükséges tudást megkaptak közvetlenül a Forrásból, úgymond akkoriban nem volt értelmezhető a beavatottság fogalma, mivel nem mindenki annak számított. Ezt a paradicsomi állapotot, amiről a legtöbb vallás említést tesz - talán a bibliai paradicsom, amire legtöbbünk asszociál - megbontották bizonyos erők. Miután ez az egység – kollektív tudatosság megszűnt a Földön, illetve fokozatosan egyre csökkent, mára elértük azt a szintet, hogy a legtöbb emberi létező mintegy öntudatlan csak saját mindennapi szükségleteit kiélve, tudatosságát elveszítve, másokra  nem figyelve, kiszipolyozva környezetét egyik napról a másikra céltalanul vegetál, percnyi, múló boldogságát hajszolva. Melyet legtöbbször tomboló egója táplálásából és ápolásából nyer. Az emberek mára elszigetelődtek, nem csak hogy a Teremtőtől, de saját maguktól is. E zord világunk kialakulása során nyert értelmet és lett egyre égetőbb szükség a történelem alakulása során is a beavatottságra, helyesebben mondva a visszanyerésére. Ahány vallás annyi féle megközelítés, így irányzatonként más és más ideológia takarta legtöbbször ugyanazt a fogalmat, s az emberi butaság folytán a többség nem a közöset fedezte fel, hanem megint a különbségekre figyelt fel és végletekben gondolkozva hajtotta mindenki, a saját igazát attól függően éppen melyik irányzatot vallotta, és elfelejtve vallásaik alaptéziseit, egymást ölték évszázadokon keresztül. Azon kevesek, akik viszont képesek voltak az orruk előtt levő lényeget meglátni, azok spirituális és egész emberi fejlődése megállíthatatlanul elkezdett ívelni felfelé, s innen már csak önmaguknak szabták határaikat.

 Akik jártasak a keleti tanítások kultúra, gyógyítások terén, bizonyára több fajta féle beavatással találkoztak már útjuk során. A beavatás egy gyűjtő fogalom, mivel rengeteg fajtája létezik. A különböző keleti iskoláknak mind megvan a mega beavatása amivel több lépcsős rendszerben egyre közelebb és közelebb jut a teljes  tudáshoz az adott témában, irányzatban, persze mindezt a saját fejlődéséhez ütemezve. A különféle beavatások a spiritualitásban olyanok, mint a materialista ember életében a munkahelyi előléptetések, továbbképzéssel egybekötve. Mivel nagyon érdekes téma, szeretném a későbbiekben bővebben kitérni a különféle kultúrák beavatási szertartásaira, illetve a jól ismert iskolák által gyakoroltakra, mint a prána nadi , reiki stb.

Mindezek előtt mivel sokan hiszik, hogyha meg akarnak világosodni, vagy csak komolyabb spirituális tapasztalatokat szeretnének szerezni mindenképpen kelet felé kell keresgélni, miattuk szeretném cikksorozatomat először magyar kultúránkat és spirituális gyökereinket feltárva, saját gyökereink megismertetésével kezdeni, és az ősi magyar beavatások mélyére ásni.

Read More

Titkok a "Titok"-ról

Bizonyára sokan hallottak már a Titok című könyvről illetve filmről.

Azoknak mindenképpen ajánlanám, aki most lép a spirituális útjára, mert jó arra, hogy

megadja a kezdő lökést, viszont szeretném felhívni néhány fontos dologra a figyelmet.

Magáról a titokról szeretném bővebben kifejteni személyes véleményem, tapasztalatom.

A lényeg nagyon egyszerű, adott egy alapelv, mindössze annyi a feladat, hogy megtanuljuk alkalmazni a gyakorlatban.

A titok fő problémája, hogy figyelmen kívül hagyja a világot mozgató, szabályozó törvényszerűségek nagy részét, és csak egyet emel ki, mint egy monopol helyzetbe emelve, még pedig a vonzás törvényét.

Életünket nagyban befolyásolja a vonzás törvénye, viszont nem az egyetlen szabályozó elv ami hat az életünkre. Figyelmen kívül hagyják például a karma törvényét, ami általában sokkal erőteljesebben bele tud szólni életünkbe mint azt elsőre gondolnánk.

A másik dolog, amivel nem értek egyet, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek a földi javakra, mintegy ezt jelölve meg a boldogság forrásának. A titok című film szinte végig arról szól, hogy a vonzás törvényét felhasználva, hogyan juthatunk pénzhez, hogyan lehet nagy házunk, nagy autónk stb. Az eszközzel semmi bajom, viszont a cél, az csak illúzió mivel a valódi boldogság nem anyagi javak függvénye. Mint ahogy minden, a pénz is energia. Hasonló a tűzhöz vagy a vízhez, ami szükséges az életünkhöz, viszont, ha elszabadul , hatalmas rombolásra képes, elég ha csak az árvizekre, tűzvészekre gondolunk. Ha viszont híján vagyunk a víznek, nem sokáig bírjuk nélküle, és tűz nélkül is elég nehéz lenne elképzelni az életünket. Sok ember életét pont a hirtelen nyakába szakadó pénz tette tökre, mivel nem voltak felkészülve arra, hogy tudják kezelni, és ezért ellenük fordult.

Aki elég érett már és tudja, hogy a pénz sem más mint energia, úgy tudja használni, hogy

még több energiát fejleszt belőle. Hogy maradjunk a víz példájánál, elég ha a vízerőműre gondolunk. A másik számomra furcsa dolog, ami szemet szúrt, hogy hiányzik a Teremtő Isten jelenléte úgymond a „képlet”-ből. Mindent az univerzum számlájára írnak, holott minden vallás, az ősi magyar hitvilágról nem is beszélve, Istenről esetleg Istenekről beszél. Ha a titkot ősi tudásként tüntetik fel, akkor mindenképpen a Teremtőnek is helyet kellene benne szorítani és nem mindent az univerzumnak címezni.

Úgy gondolom, azok számára akik csak spirituális útjuk elején járnak, félrevezető lehet a

titok, és sajátos csapdákat rejt magában, ennek ellenére ha kitudjuk szűrni belőle ami jó és lefejtjük róla a külső materialista burkot, megláthatjuk legbelül a valódi értékét.

Read More