A nyugati orvoslás alkonya

                                                                           

Rengeteget hallhatjuk mostanában, hogy összeomlik az egészségügy stb.

Viszont  kevesen gondolkodnak el azon, hogy vajon  szükségünk van- e a jelenlegi rendszerre amit mindenki csak szid.  Nem értem miért kell ragaszkodni ahhoz, ami nem jó…

Előbb össze kell omlania a réginek, hogy jöhessen utána valami új, valami jobb.

Sokan panaszkodnak, az orvosi műhibák miatt, hogy nem olyan az orvosok hozzáállása, amilyennek lennie kellene stb. Manapság az emberek gyógyítása átment futószalagon történő gyógyító gépezetté, már amennyire gyógyításnak lehet nevezni ezt a tevékenységet.  Persze az, hogy egy- egy betegre 5-10 percnél nincs több idő egy háziorvosi rendelőben, nem feltétlen az orvosok hibája sokkal inkább a rosszul felépített rendszeré. Lássuk be, az egészségügy jelenleg nem azt akarja, hogy minél kevesebb beteg legyen, és azt sem hogy betegségéből valaki teljesen felgyógyuljon, üzleti szempontból ugyanis jövedelmezőbb az egészség és a betegség határán tartani az embereket.
Sokan nem nézik sokba a természetgyógyászatokat és az alternatív gyógymódokat, pedig egykoron a gyógyítás szó alatt még ezeket értették az emberek.  Akkoriban még valódi gyógyítást végeztek, nem  volt elfogadott a mű-tét és  mellékhatásokról sem kellet megkérdezni a gyógyszerészt vagy kezelőorvost. Hiába a modern technika, a gyógyítás erkölcse - már ha még létezik olyan - és maga a betegséghez , és a beteg emberekhez való hozzáállás kritikán aluli. Nem egészben tekintik az embert, hanem rész egységekre bontják, és tüneti kezelésekkel nyomják el a kiváltó okokat.  5-10 perc alatt nincs lehetősége az orvosnak arra, hogy a tünetek mögé nézzen és kikérdezze rendesen a pácienst.
Arra van csak ideje, hogy felírja azt a gyógyszert, amiért a kérdéses gyógyszercégtől prémiumot kap. Hát igen így megy ez manapság, omlana is össze az egész rendszer, mégis egyesek kapaszkodnak ezekbe a romokba. Jöhetnek persze sokan azzal,  hogy jól van könnyű itt pattogni de ha ez nem lenne akkor mi lenne helyette?  Ki látná el a betegeket? A megoldás szerintem az lenne, hogyha összefognának az alternatív gyógymódok képviselői , a természetgyógyászok és azok, akik még a régi ősi tudás szerint gyógyítanak, ki lehetne alakítani egy olyan egészségügyet ami teljesen más szemléleten alapszik.  Fontos megjegyezni, hogy a gyógyítók között is rengeteg a hiteltelen ember ez tény. Könnyű viszont nagy részüket kiszűrni, például aki dohányzik, kávézik stb. az már alapból nem lehet hiteles gyógyító, hiszen nem a tisztaságot képviseli, nem is tud így tiszta energiákat átadni.

Viszont azt, hogy ez működőképes rendszerré tud formálódni, az is mutatja, hogy Kínában például a keleti orvoslás teljességgel elfogadott és megbecsült irányzat. Ott mindenki tudja, hogy ha valakinek betegsége van, akkor az először az energia rendszerében jelentkező elváltozásként mutatkozik meg, ebből lesz később betegség. Eszerint is gyógyítanak.  Az energiaáramlást állítják helyre, nyilván erre számtalan módszer létezik. Minden természetes gyógymód erre vezethető vissza. Ezzel szemben a mai orvosok tagadják még az aura létezését is, már amelyik hallott már egyáltalán róla… a csakrákról nem is beszélve.  Ha egy gyógyító nincsen tisztában az emberi test energetikai rendszerével , csak a fizikai tulajdonságokkal , akkor képtelen hosszú távú valódi gyógyulást elérni bárkinél is. Ezt láthatjuk a mai népegészségügyi mutatókon is. Itt van egy nagyon egyszerű, hétköznapi példa:  Iskolás srác elmegy a házi orvosához, mert fáj a torka, náthás, meg van fázva.  A doki fogadja, megnézi a tokát, rosszallóan csóválja a fejét, majd ezzel a lendülettel fel is ír számára egy gyulladáscsökkentőt és antibiotikumot.  A srác hazamegy, elkezdi szedni a gyógyszert, 3 nap múlva  megy a suliba mert kutya baja. Viszont 2 hónap múlva ismét a dokinál köt ki, mert megint megfázott. Így megy ez évekig, mígnem ki nem találja a háziorvosa, hogy krónikus mandula gyulladás alakult ki nála, és legjobb lenne  kiszedni a torkából azt a 2 gyulladt valamit, mert hát ha nincs ott, akkor nyilván be sem tud gyulladni.

És most nézzük egy kicsit más szemszögből az eseményeket. Ha a srác történetesen egy természetgyógyászhoz ment volna, az megvizsgálja testileg, lelkileg egyaránt.  Felméri az életvitelét, a tünetek mögött megkeresi a lelki okokat.  Az, hogy a srác megfázott azt jelenti, hogy sérült az energia rendszere, így be tudott jutni a kórokozó a szervezetébe. Ezt a sérülést előidézhette például nagyfokú stressz,  vagy akár megfelelési vágy. Számos oka lehet, de erre nyilván a gyógyító feladata rájönni. Miután ezt felmérte, felhívja a fiú figyelmét a lelki okra, és segít neki megoldást találni rá. A tüneteket is kezeli, természetes eljárásokkal , amelyek nem roncsolják az immunrendszerét, hanem az energetikai elakadásokat, blokkokat szünteti meg.  A táplálkozására is nagy hangsúlyt fektet, figyelmezteti, hogy egészséges ételeket vigyen be a szervezetébe.  Ezek után egyre kevesebbszer fázik meg, mivel nem szed antibiotikumokat az immunrendszere is erősödik, letisztulnak az energiái. Mivel megszűnt közben a lelki ok is, egyre erősebbé válik, így a mandulaműtét nevetséges felvetés lenne.  Ez nyilván egy nagyon leegyszerűsített példa, de arra tökéletes, hogy megmutassa a két irányzat közti különbségek lényegét.