Pages

2012. július 30., hétfő

A titokzatos Saint Germain: avagy a férfi, aki sosem hal meg



Összegyűjtöttem, amit róla találtam a neten, mivel régóta érdekel munkássága és az őt körüllengő misztikum.  Mindig is kíváncsi voltam, hogy ezekből mennyi lehet igaz és mi az, amit csak az élénk fantáziával megáldott emberek hozzátettek a történelem során.

 Feljegyzések a titokzatos grófról nagyon sokrétűek, viszont - bár sokan megkérdőjelezik létezését- arra, hogy valóban létező személy volt, komoly bizonyítékok vannak: a  francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is feljegyzések vannak róla.  Sok korabeli híres személyiséggel ált barátságban illetve ismertségben, kortársa Voltaire következőképp nyilatkozott róla: "aki mindent tud és soha nem hal meg". De ki is volt valójában ez a misztikus kiismerhetetlen gróf?

Tekintsük át élettörténetét:

A feljegyzések szerint, 1696-ban született, apja II. Rákóczi Ferenc fejedelem volt, így magyar felmenőkkel büszkélkedhetett, viszont politikai okok miatt már gyermek korában Párizsba került.

A beszámolók, feljegyzések alapján, a  gróf személyéről először 1710-es velencei látogatása kapcsán esik szó mikor is megjelenésében egy középkorú, nagyjából 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű és barna hajú, igen ízlésesen öltözködő, jó módú férfiként említik. Utazásai során bejáratossá vált több európai királyi udvarba. XV. Lajosnak barátja és tanácsadója, a királyi családnak meghitt ismerőse volt. Franciaországi tartózkodása alatt Chambord királyi kastélyában biztosított szállást neki XV. Lajos. Az elbeszélések szerint a Gróf gyakori esti vendége volt a királynak és családjának. 1737-1742 között a perzsa Sah udvarában tartózkodott. Oroszországban is élt III. Péter uralkodása alatt egészen annak trónfosztásáig, illetve II. Katalin trónra lépéséig. Híres volt nyelvtudásáról, folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritul, arabul, kínaiul, és bizonyos források szerint származása miatt magyarul is. Másik érdekesség róla, hogy tökéletesen használta szinkronban mindkét kezét, képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kézzel.

Udvari és arisztokrata körökben a gróf a műveltsége, tehetsége és különleges képességei miatt mindig a társaság középpontja volt. Egyéb szemtanúk is azt bizonyítják, hogy a híres grófnak birtokában volt az az alkímiai por, amellyel alapfémeket színarannyá tudott transzmutálni. Kortársai feljegyzései igazolják, hogy ezt a kísérletet legalább két ízben a nyilvánosság előtt bemutatta. Marquis de Valbelle meglátogatta laboratóriumában Saint-Germain-t s ez alkalommal a grófot olvasztókemencéje mellett buzgólkodva találta. A gróf egy hat frankos pénzdarabot kért a Marquistól, amit valami különös anyaggal bevont s azután az olvasztókemence kis tüzénél hevíteni kezdte. Marquis de Valbelle látta, amint a pénzdarab megváltoztatja a színét s lassan izzó vörössé válik. Néhány perccel később, amikor a pénzdarab kissé lehűlt, a gróf kivette a hűtőedényből és visszaadta a Marquisnak. Többé már nem ezüst volt, hanem a legtisztább arany. A transzmutáció tökéletesen sikerült. Ez a pénzdarab Comtesse d,Adhemar birtokában volt egészen 1786-ig, amikor titokban ellopták tőle.

Egy másik érdekes történet:

A Gróf életmódjáról a források egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy feltételezett mesés gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, sőt szinte spártai volt. Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában, amíg a vendégsereg falatozott, ő színes történetekkel szórakoztatta az egybegyűlteket. Étrendjének alapját, ahogy azt tudni lehet, különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Ezen kívül gyümölcsöket és mézet fogyasztott, alkoholt nem ivott. Elvonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott. A legnagyobb talány vele kapcsolatban az az ún. örök élet elixírje, melynek a források szerint birtokában volt. Visszafogott életmódja és ennek a bizonyos elixírnek a rendszeres fogyasztása biztosította hihetetlenül hosszú életét.

A gróf okkult tudásának forrása teljességgel ismeretlen. Azonban úgy tűnik, hogy nem csupán a legmélyebb bölcsességnek volt birtokában, hanem azt a gyakorlatba is maradéktalanul átvitte.


Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterika alapelveiben. A meditáció és a koncentráció keleti módszerét gyakorolta.


Aki számára ezek a dolgok hihetetlenek, mert tény, hogy nem mindennapi dolgokról szólnak a feljegyzések, azok elég ha csak arra gondolnak, hogy ezek a dolgok csak számunkra, nyugati emberek számára furcsák, mint ahogy előző cikkemben erre ki is tértem.
Nálunk teljesen más a szemlélet és az ilyen dolgok hallatán rögtön bűvész trükkökre asszociálunk.
Pedig a gróf életével azt bizonyította, hogy európai ember is érhet el magas szinteket, nem csak kolostorokban lehet megvilágosodni.
Munkássága valószínűleg sokkal mélyrehatóbb volt, és hatása is nagyobb jelen korunkra, mint azt gondolnánk.




források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Germain_gr%C3%B3f
http://www.hermit.hu/php/index.php?com=tajekoztato_cikk&tajekoztato_id=57&tajekoztato_kategoria=hermetika&tema=Hermetika














0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése