Pages

2012. július 30., hétfő

A valódi danger zone - avagy mi lapul a fürdőszobádban? I. rész

Számtalanszor hallhattuk gyerekkorunkban, hogy a konyha a lakás veszélyes üzeme. Hiszen olyan dolgok folynak ott, amiktől könnyen bajuk eshet a gyerekeknek. Abba viszont bele sem gondolunk, hogy van a lakásunkban olyan hely, ami ezerszer veszélyesebb a konyhánál.

Manapság divatos jól ápoltnak, illatosnak, tisztának lenni, és ennek érdekében mindent el is követünk. Mindkét nem rengeteg kozmetikai cikket illetve tisztálkodó szert alkalmaz, és úgy gondolom, hogy a metroszexualitás előtérbe kerülésével már nem mondhatjuk, hogy túlnyomóan több kozmetikai szert használnak a nők. Szeretnék ebben a bejegyzésben egy rövid áttekintést nyújtani arról, mennyi mindennek tesszük ki magunkat egy „tisztálkodás” alkalmával.
Olyan szerekről fogok írni, amit hozzáértők csak védőfelszerelés mellett használnának, mint ahogy a laborokban is teszik. Ezzel szemben mi besétálunk a fürdőszobánkba és semmilyen védőfelszerelést nem használunk, rákenjük a bőrünkre, sokszor rajta hagyjuk, hogy jobban hasson, nem bánjuk, ha kicsi megy belőle a szánkba is – amúgy is jó az íze meg az illata. Nézzünk akkor egy kicsit a tetszetős csomagolás, a kellemes íz és illat mögé és lássuk meg, mikkel is van valójában dolgunk.
Általában minden, ami a fürdőszobánkban található, három összetevőből áll:
1.     szintetikus illatanyag
2.     tartósítószer
3.     kőolajszármazék
Ezekről nem nagyon szoktunk hallani, ugye?  Talán mert a reklámokban épp azt látjuk, hogy hamvas őszibarackok és üdítően friss eprek között pihen a tusfürdőnk miközben mindenki olyan boldog, hogy ezt a terméket használhatja, hogy máris 20 évvel fiatalabb és 30 kg-mal véknyabb, férfiak esetében pedig elég csak ránézni az adott tusfürdőre és a kockák már ugranak is ki a hasán. A reklámok manipulációjáról is megérne indítani egy sorozatot, mert minden mindennel összefügg.
A lényeg, hogy van egy trutyi, ami alapjáraton elsősorban undorító és inkább egy csatornában tudnánk elképzelni, mint a bőrünkön, másodsorban pedig nagyon szúró szaga van, bőrünkre kenve pedig irritációt okoz.
Hol van akkor a barátságos eperillat és a tökéletes mélybordó szín?

Miért van az, hogy a vezető kozmetikai cégek tulajdonosai nem hogy saját terméküket nem használják, de még más kozmetikai cikkeket sem?


Mivel annyi információ van ebben a témában, úgy döntöttem, hogy külön részekben fogom megírni, hogy részletesebben be tudjam mutatni. Írok a tusfürdőkről külön, a krémekről és önbarnítókról, végül pedig a sminkekről és ezek hosszú távú hatásairól. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése