A mára kialakult fogyasztói társadalom akár beismerjük, akár nem, a manipulációra épül. Az emberek érzelmeinek, tudatának, gondolkodásának, és ezáltal viselkedésük és döntéseik manipulációjára. A manipuláció célja a hatalom, az uralkodás.
Uralják az embereket, és kiszámíthatóvá, kezelhetővé teszik a tömegeket, ezen alapszik az egész.
Kevesen tudják, hogy kinek a nevéhez is fűződik, a fogyasztói társadalom kialakítása. Most ezt fejteném ki bővebben. Tekintsünk hát vissza az 1900-as évek elejére, amikor is kis túlzással egy ember ötlete folytán indult el az a torz társadalmi „idea”, ami mára életformává vált.
Freud amerikai unokaöccse Edward Bernays volt, akit mára már alig ismernek, pedig hatása a 20. századra legalább akkora volt, ha nem nagyobb, mint nagybátyáé. Bernays az 1920-as években sajtófelellősként dolgozott Amerikában. Fogta Freud elképzeléseit és arra használta fel, hogy manipulálja a tömeget. Ő volt ennek az egész „adjunk el mindenből amennyit csak lehet” dolognak az értelmi szerzője.
Ő mutatta meg először az amerikai nagyvállalatoknak, hogyan keltsék fel az emberekben a vágyat, olyan dolgok iránt, amire nincs is szükségük, azáltal, hogy összekapcsolják a tömegcikkeket az emberek tudattalan vágyaival.
Abból indultak ki, hogy az ember boldoggá és kezelhetővé tehető, ha kielégítik belső önző vágyait.
Ha jobban belegondolunk, amit Freud elméleteiben kiagyalt, azt unokaöccse kis módosítással átvitte a gyakorlatba. A háborús propagandák szisztémáját átdolgozta a békeidőre, létrehozta a PR-t.
(A PR (public relations) kifejezést, a propaganda szó helyett használta - mivel az a háború utánra eléggé lejáratódott, rossz felhangja volt - mintegy helyettesítés kép.)
Ekkoriban indultak el egyébként a mára híressé vált női magazinok, mint pl. a Cosmopolitan. A PR-t itt is alkalmazták, oldalas, színes hirdetésekkel voltak teletűzdelve, amin a termékeket híres színészekkel népszerűsítették. Innentől váltak ezek az újságok a nők elhülyítésének egyik fő eszközeivé.
Bernays nagyon következetesen gondolkodott, mivel olyan dogokat akart keresni, amik kihasználják az emberek irracionális érzelmeit. Ő egyértelműen az érzelmekre fektette a hangsúlyt kortársaival ellentétben, akik úgy gondolták, az embereket tényszerű információkkal bombázva hathatnak rájuk.
Bernays legnagyobb horderejű kísérlete a nők dohányzásra szoktatása volt.
Akkoriban (1900-as évek elején) a dohányzás a nők számára tabu volt. Egyik első ügyfele, az American Tabacco vállalat elnöke, arra kérte fel, hogy törje meg valahogy ezt a tabut. Ha belegondolunk, üzleti szempontból visszahúzó erőt jelentett ez a szokás, mivel így a fogyasztói felét kapásból elvesztette a dohány ipar, így a nők bevonása a dohányzásba hatalmas pénz lehetőségét vont maga után. Bernays össze akarta kapcsolni a férfias erő megszerzését a cigarettával.
New Yorkban minden évben húsvétkor parádét tartottak több ezer résztvevővel. Bernays úgy döntött megrendez itt egy színjátékot. Tehetős körökből származó fiatal lányokkal cigarettát rejtetett el a ruhájuk alatt. Ezután csatlakoztak a felvonuláshoz, majd egy adott jelre, feltűnő módon meggyújtották a cigarettát. Bernays ez után tájékoztatta a sajtót, hogy egy csoport előkelő hölgy tüntetésre készül, és meg fogják gyújtani az általuk „szabadság fáklyáinak„ nevezett dolgot. Előre tudta, hogy botrányt fog okozni, és rengeteg fotós lesz, aki megörökíti a pillanatot. Jelen volt az érzelmi töltet és egy racionális szlogen is. Érzelmi hatásokra épített, de racionális értelemben is működőképes volt a „szabadság fáklyái” szlogen. Másnap az összes New york-i újságban jelen volt a dolog. Innentől elkezdett növekedni a nőknek eladott cigaretták száma. Rájött, hogy az embereket rá lehet bírni irracionális viselkedésre, ha a termékeket belső vágyakkal és érzésekkel kapcsolják össze. A gondolat, hogy a dohányzás a nőket szabadabbá tenné, teljesen irracionális volt, de a nők mégis függetlenebbnek érezték magukat tőle. Ez azt jelentette, hogy lényegtelen tárgyak erőteljes érzelmi szimbólumokká válhattak azáltal, hogy hogyan akarunk látszódni mások szemében.
Eddy Bernays szerint a terméket nem az emberek esze számára kell eladni, nem úgy, hogy szükséged van erre vagy arra, hanem jobban fogod magad érezni, ha veszel ezt vagy ezt. Azt akarták elérni, ha megveszel egy ruhát, ne azért vedd, mert szükséged van rá, hanem mert jobban érzed magad tőle.
A század elején, és a háború alatt a gyárak ráálltak a tömegtermelésre, és féltek hogy egy idő után, telítetté válik a piac a különböző termékkel, így különösen életbevágó volt számukra, hogy a termelés visszaesése nélkül fenn tudják tartani a fogyasztást. Ezt érték el ezzel az új fogyasztási kultúra bevezetésével.
Ekkoriban alakult ki a fogyasztói társadalom mai formája. Az amerikai ember elsődleges szerepe az országa felé, többé már nem az, hogy állampolgár, hanem az, hogy fogyasztó. 1828-ban új elnök került hatalomra, aki egyetértett Bernays gondolataival.
Hoover elnök volt az első politikus, aki nyíltan megfogalmazta az ötletet, miszerint a „fogyasztóizmus„ lehet az amerikai élet új motorja. Megválasztása után, az alábbiakat mondta a PR-osok egy csoportjának: „Önök átvették a vágyak megtermésének feladatát, és átformálták az emberi lényeket, folyamosan működő boldogság automatákká. Gépekké melyek a gazdasági fejlődés kulcsává váltak”
Így jutottunk tehát el napjaink kőkemény szabad versenyes kapitalizmusához, ahol a verseny mégsem olyan szabad, és mégsem annyira verseny, elég ha csak visszaemlékszünk a „választás illúziója” c. cikkre. Elhitették az emberekkel ezt is, hogy tömérdek márka tömérdek terméke közül választhatnak közben ugyan az mind, csak esetleg más-más érzelmi töltetet kapcsolnak hozzá, más sztárral reklámoztatják. A lényeg ugyan az, mégpedig, hogy az emberek fogyasszanak, és azzal törődjenek milyen új cipőt vegyenek, milyen márkájú mp3 lejátszót és mikor cseréljék le az amúgy még teljesen jól funkcionáló okostelefonjukat egy sokkal újabbra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése